Hamarabb,mint a tervezett de meghoztam az új részt.Ebben a részben sem lesz semmi extra,de kellenek olyan részek is,amelyek csak bevezetőként szolgálnak a blogban.Remélem valamennyire elnyeri a tetszéseteket és feliratkoztok vagy kommenteltek.....
Csak ennyit szerettem volna közölni.....Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
********
Lis
Sok ember rendelkezik azzal a bizonyos rossz tulajdonsággal,amit idegességnek hívnak.Én is így vagyok vele és ebben a szent minutumban is épp rágódom önmagamban és a lehető legrosszabb válaszokat találom ki.
Apa előttem ül és a mindennap megjelenő újságját olvasgatja,én addig meg sem szólalhatok,mert nálunk az nagy hiba,ha a családfőt kizökkentjük a minden este fél nyolckor történő olvasásából,addig ott topoghatok előtte idegesen,míg ő nyugodtan olvas.
Hosszú,bozontos szemöldökét összevonja,szája keskeny vonallá préselődik talán ideges.Ez nem jó jel,de azt is jelentheti,hogy végzett.
És végül tényleg letette az újságot és kissé dühös tekintetét rám emelte.
-Mi az ami ennyire sürgős?-nézett rám karba tett kézzel,de minthogy egy percet sem tud nyugton ülni el kezdte hajtogatni az újságot.
-Hát ez igen kényes kérdés lesz,de akár egész életemre kihathat......-először mindig meggyőzően vagy sejtetően kezdek,aztán apa türelmetlenül beledob a mély vízbe,de most csak felemelte a jobb szemöldökét.
-Csak nem azt akarod mondani,hogy terhes vagy?-kérdezte higgadtan,ami elég furcsa volt az ő esetében,mert szinte mindig mindent túl drámázott.
-Nem vagyok terhes és pasim sincs,de még le sem tartóztattak!-mindig ezekkel a kérdésekkel jött,ha valamit kérni akartam tőle.
-Akkor tehát valami kérésed lesz.-szinte azonnal elővette a pénztárcáját és már vette elő a pénzt.
-Most nem pénzt akarok kérni!-határozottan csengett a hangom,de természetesen a végén megcsuklott-Ezt nehéz lesz elmondanom,de ha már belekezdtem elmondom!-ő csak bólintott és utána elmondtam az egész történetet,amit én tudtam.Apa pedig csak egész végig bólogatott és hümmögött.
-Tudod,én nagyon szívesen elengednélek,de mi lesz anyáddal?-ismét visszaváltott a mindennapi stílusába és végre lehetett vele normálisan beszélni-Tudod milyen is ő,szét stresszelné magát és ha valami bajod lenne,akkor az csakis az én hibám lesz.És mellette én is átaggódhatnám azt az időszakot amíg nem vagy itthon....
-De,apa!Már elég idős vagyok és tudod,hogy csak egy hetes lenne az egész és semmi több.Utána mennék haza.-rámeresztettem a kiskutyaszemeimet,de nem igazán hatott rá.
-Lis,ugye tudod,hogy ez nem olyan könnyű,minthogy felszállsz a gépre és ott vagy?-kérdezte mély hangon.
-Tudom,de nem én leszek ott egyedül,öten csak összehozunk valami és ott van még Sebastian is!-rikkantottam élesen-Akkor kérdezd meg anyát.-előkotortam a lila telefonomat és megkerestem anya számát,majd hívtam is és apa kezébe nyomtam,aki amint felvette anyám ki is ment a szobából.
Amíg várakoztam leültem egy székre és próbáltam elvonni a figyelmemet és nem hallgatolózni,de nehéz is lett volna úgy,hogy apa alig hallhatóan beszélt.A nagy várakozás annyira lekötött,hogy észre sem vettem azt,hogy apa ismét visszatért a szobába.
-Megengedte!-csak ennyit mondott,majd kiment a szobából és bezárkózott a hálószobájukba-De csak egy feltétellel!-kiáltott-Ha eljön ide az a fickó!
-Oké,Köszi!-rikkantottam és felszökdécseltem a szobámba,ahol mindenkinek küldtem egy üzenetet,hogy én mehetek és nemsokára jöttek a válaszok.
Veronique
Lesétáltam a lépcsőn és egyenesen anyába futottam,aki valamit nagyon keresett.
-Szia anyu!Mit keresel ennyire?-kérdeztem.
-Az új blézeremet!-mondta futtában és besietett a konyhába.
-A radiátoron van-elnéztem jobbra és azonnal föltűnt.
-Hol??Hozd ide!-visítozott és én meg odacsoszogtam a radiátorhoz és bevittem anyámnak,aki kikapta a kezemből,fölvette magára és tovább csinálta a salátáját-Nem igaz,hogy pont most kell szabadságra mennie a házvezetőnőnek!-morogta.
-Kérdezhetek valamit?-most kell megkérdeznem tőle a fesztivált,mert úgysem figyel ide és mindenre igent mond.
-Persze,de siess nincs sok időm!-tovább szorgoskodott,de az előző salátát beledobta a kukába és helyette két joghurtot tett a táskájába.
-Elmehetek egy fesztiválra?
-Persze,persze!-mondogatta monoton hangon és kisietett a konyhából,ismét késésben volt a munkából.
Visszasétáltam a szobámba és ledőltem aludni,későn volt már felhívni a csajokat.
Demi
Szorgosan toporogtam a nagyi mellett és vártam,hogy adjon nekem valami munkát.Annyira vártam a lányok hívását,hogy semmivel sem tudtam lekötni magam,még jógával sem,pedig az mindig segít.Ezért lementem öreganyámhoz hátha segíthetek neki,de őt nagyon lekötötte a lekvárfőzés és nem volt hajlandó hozzám szólni,csak magában énekelgetett egy régi nótát.
Megbökdöstem a kezét,mire hirtelen megpördült és a hirtelen mozzanattól majdnem hátraestem.
-Mit akarsz lányom?Szegény öreganyádat nyúzod!!-ide-oda hajigálta a fakanalat és a lekvár mindenfelé repült.
-Bocsi mama!Csak annyit akartam kérdezni,hogy segíthetek valamit?-meghunyászkodva néztem a piros strandpapucsomat és hallgattam a nagyi morgását.
-Felhozhatnád a pincéből az üres befőttesüvegeket,nyomás!-szalutáltam neki,de erre ő még jobban elkomorodott és inkább lementem a sötét pincébe,a telefonommal világítottam és nagy nehezen,de megtaláltam az üres üveget,amik egy nagy kupacba hevertek.
Egy kosárba pakoltam őket,óvatosan nehogy eltörjenek és nehogy még jobban feldühítsem a nagyit.Telepakoltam a nagy kosarat és kifelé indultam.A lépcsőkön fölfelé elkezdett rezegni a telefonom és nagy nehezen kihalásztam a zsebemből.Dóra neve villogott.
-Igen?-gyorsan felvettem és óvatosan neki indultam a lépcsőnek.
-Szia!-a hangja megtört és szomorú volt.
-Mi történt?-volt egy enyhe sejtésem,de nem akartam magamat elszólni.
-Nem engednek el!-fakadt ki.
-Miiiii?-heves indulatomban elengedtem a kosarat és az nagy csörömpölések közepette gurult le a lépcsőn.
-Mi volt ez?-kérdezte riadtan Dóra a vonal túlsó végéről.
-Csak pár üveg....-nagyjából úgy húsz.-Na,de mesélj!Mért nem engednek?
-Szerintük ez veszélyes és mi van,ha csak becsapnak vagy lezuhan a gépünk,de legfőképpen a tanulásra kéne összpontosítanom,mert ha nem akkor hogy lesz az Erzsikének cukrászdája?!-éreztem,hogy a sírás kerülgeti,de lehet hogy már sírt is,de nem tudtam megkérdezni,mert a mama egy hirtelen mozdulattal kitépte a kezemből a készüléket és bedugta a zsebébe,aztán rám nézett.
A tekintete sötét volt,ráncai összegyűltek és vékony száját egy egyenes vonallá húzta,arca kipirosodott,testtartása merev lett.
-Mit csináltál?Ez volt az összes üvegem???Most kárba vész az összes lekvár!!Te hálátlan!!Most menj,takarodj!!Értetted??-egy darabig döbbenten álltam,de aztán elsétáltam mellette és fölbaktattam,de azért kicsempésztem a zsebéből kilógó telefont.
Amikor már a szobában voltam leültem az ágyamra és Veron számát hívtam.Jó darabig kicsöngött,de aztán nyűgösen,de beleszólt a lány.
-Mit akarsz reggel háromkor?-morogta,mint egy medve.
-Ó,bocsi!El is felejtettem,hogy nem egy időzónában vagyunk!Bocsi,bocsi,de vészhelyzet van!-mentegetőztem és vártam,hogy valami reakció legyen,de Veron csak egy sóhajtásra méltatott.
-Dórára gondolsz?-kérdezte.
-Igen,de honnan tudod?-neki mondta meg először??
-Vagy egy órája hívhatott......
-És nem is szóltál?!!-teljesen felháborodtam.
-Azt mondta,hogy ne szóljak senkinek,majd ő elintézi!-láttam,ahogy megvonja a vállát és lazán elterül az ágyon.
-Ohh...és csak,úgy tétlenül hagytad?-kérdőre kellett vonnom,mert igazán intézkedhetett volna valamit.
-Mit vársz tőlem!Ilyenkor én alszom,este van!-morgott.
-Jól van,de ez nem mentség!Ennyit megtehetnél igazán,de én majd intézkedem helyetted is!-kinyomtam a telefont és feltüzelve hívtam Dóráék vezetékesét.Erzsi vette fel és gyorsan meg is mondtam neki,hogy adja oda a telefont valamelyik szülőnek.Az anyukája jelentkezett,de ő alig tudott valamit angolul és én sem tudom az ő nyelvüket,tehát a lány anyukája átadta a családfőnek a kagylót.Nem volt valami bőbeszédű és kerek perec megmondta,hogy Dóra nem megy sehova és ugyanúgy letette a kagylót,mint én Veronnál.
Frusztráltan ledőltem az ágyamra és visszahívtam Veront.
-Mi van?-morogta mérgesen-Az embert már aludni sem hagyják!
-Hívd fel Dóra szüleit és te is beszélj velük!-utasítottam és megint letettem a kagylót.Éreztem,hogy megfogja csinálni és innentől már csak várnom kellett.Beletelt vagy tizenöt perc mire a szőke lány visszahívott és közölte,hogy ő sem ment semmire,hát tárcsáztam a skandináv lányt.
-Igen?-ő már kedvesen és valamennyivel üdébben szólt bele a telefonba,de érthető mert ő meg is írta,hogy jöhet.
-Lis!A tanácsodra van szükségem!-egyből rácsapta és meg sem vártam a választ,azonnal eldaráltam az elszomorító híreket.
-Neeee!Pedig már annyira örültem a fesztiválnak!-ő is teljesen letört,de csak lesz valami ötlete,talán Kheira is tudna valami tanácsot adni.
Kheira
Már a könnyeimmel küszködtem.Csalódott voltam,hogy nem engedtek és előre féltem a lányok csalódásától.Erről is csak én tehetek,hogy lehetek ilyen szerencsétlen???
Bezártam a fürdőajtót és lecsúsztam a hideg kőre.Már bőgtem,nagy könnyek folytak le az államról és rácsöppentek a fehér csempére.
Lefeküdtem a földre és vártam,hogy átjárja testemet a hideg,de csak vártam és vártam.Nem is nyugodtam meg,de még csak nem is fáztam.A hidegtől általában mindig megnyugszom,de ma nem hatott.
Már az alvás határán voltam,amikor lágy szonett hallatszott a zsebemből.Valaki hív.
Előszedtem a telefont és felvettem,Lis volt az.
-Szia,Kheira!Baj van a Paradicsomban!-előre féltem,mert valószínűleg elárulom majd magamat és akkor még lesz egy bajuk.
-Mi az?-a hangom vékony volt és remegett,ezt ő is észrevehette.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Nem,de először mondd meg,hogy mi a bajod,aztán én!-így talán megmenekülhetek a bőgéstől,hogyha valami elvonja a figyelmemet.
-Dórát nem engedik el a fesztiválra!-felnevettem,hangosan-Ebben mi olyan nevetséges?-horkant fel Lis.
-Engem sem engednek,az van!
-Basszus!Ilyen nincs!-egy kicsit tétovázott Lis,de aztán ismét megszólalt-Biztosan nem tudod meggyőzni őket?
-Nem,már próbáltam.Vagy fél órát kérleltem őket,de nem engednek....-megint elgyengültem és éreztem,hogy a sírás határán vagyok,ezért inkább gyorsan elköszöntem és letette,valószínűleg meglepődhetett Lis.
Demi
A telefonom megint megcsörrent és most épp Lis volt az.
-Na,mire jutottál?-trilláztam és bíztam a Jó Istenben,hogy jutottak valamire.
-Rosszabb a helyzet,mint gondoltuk!-mondta sokat sejtetően.
-Ugye nem az,amire gondolok?-volt egy apró sejtésem.
-Ha arra gondolsz,hogy Kheira sem jöhet,akkor eltaláltad!-mondta kedvtelenül-Valahogy éreztem,hogy ez sem megy simán.....-mélázgatott.
-Hát igen!De csak van valami megoldás!-csak pozitívnak kell lenni.
-Szerintem már nincs,ha egyvalakit mégis sikerül elhívni,akkor biztos,hogy a másikat nem fogják engedi.Nincs akkora szerencsénk.-elszomorító,de igaz volt minden egyes szava.
-De csak van valami megold......
-Demi,nincs!Mit tehetünk még?-kiáltott közbe Lis feszülten.
-Öhmmm.
-Na,látod?Te sem tudsz semmit!-motyogta elkeseredetten.
-Akkor hívom Sebastiant és szólok,hogy le van fújva a terv.
-Hát,persze!Sebastian!-rikantotta Lis.
-Mi van vele?
-Ő talán tud segíteni!-halottam,hogy mocorog a vonal túlsó végén-Ugye mondtam,hogy anyáék csak úgy engednek el,ha láthatják és beszélhetnek Sebbel!Az egész annyi lesz,hogy elmegy hozzájuk Seb és jobb belátásra bírja a szülőket!-ötletelt és nem is volt hülyeség,ami mond.
-Ez jó!Fel is hívom!Szia!-Lis volt az első,akitől ma elköszöntem telefonon.
Dóra
Valaki vadul rázta a vállamat,de figyelmen kívül hagytam őt egy darabig,de utána már annyira idegesítő volt a rázogatás,hogy kinyitottam a szemem,tudnom kell kit öljek meg kora reggel.
Bárcsak ne nyitottam volna ki barna íriszeimet......azonnal megvakított a nap,de ki húzta fel a redőnyömet.Már három napja le van húzva és teljes sötétben,begubózva élek a szobámban,csipszen és csapvízen élve.
Anya volt a támadóm,aki még mindig vadul rázogatott és zavaróan közel tolta az arcát az enyémhez.Hol a magánszféra?
-Mit akarsz tőlem?-nyögtem elkeseredetten.
-Kelj fel,aztán megtudod!-rikkantotta.
-Nem akarok!Aludni akarok!-nyűgösködtem.
-Oké,akkor nem mehetsz arra a fesztiválra vagy mire!-nem hittem a fülemnek,azt hittem már hallucinálok és beképzelem magamnak ezt az egészet.
-Miiii?-azonnal kiugrottam a meleg ágyikómból és odarohantam anyuhoz-Igaz ez?-megragadtam a vállát és hitetlenkedő pillantással néztem bele a barna szemekbe.
-Igen,ma eljött hozzánk valami Sebastian és ragaszkodott,hogy menj te is el és bebizonyította,hogy tényleg nem egy csaló!-mondta teljesen nyugodtan-És Kheira szülei is találkoztak vele és végül ő is mehet!-elvigyorodott és elégedetten nézegette a műsoromat,ami annyiból állt,hogy fel alá ugráltam és visongtam,mint egy őrült.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!Ez annyira csodás,hogy aludni kell rá!-és elégedetten visszapattantam a meleg paplan alá,de ma legalább boldogan,nem mit az előző három napban,amikor nem éreztem mást,csak csalódást,hogy kihagyom ezt az egyszeri lehetőséget.De most legalább bizonyíthatok,vagyis bizonyíthatunk,hogy jobbak vagyunk a harmadik helyezésnél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése