Hason esve esedezem bűneim miatt!Amiatt,hogy csak ilyen sokára hoztam meg az új részt.Nem akarok kifogásokat keresni,de valahogy sem ihletem,sem kedvem nem volt.Az idei sulis évem eleje nagy hajtáj volt és stressz.Ezért bocsánatot szeretnék kérni.Emelett pedig utólag is Boldog Új Évet!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
**********
Lis
"- Egyszerűen félek.
- Űzd el a félelmet... küzdj ellene. Küzdjél, és ne add fel. Mert akkor egy nap meg fogsz változni. Mindnyájan változunk.
- Űzd el a félelmet... küzdj ellene. Küzdjél, és ne add fel. Mert akkor egy nap meg fogsz változni. Mindnyájan változunk.
Szerény személyem szerint jól fogjuk leküzdeni a fellépést,mert sokat gyakoroltunk és most már megy a közös munka és éneklés,sőt még a tánc is.Bár nem hiszem,hogy egy fesztiválon profi koreográfiának kell lenni,sőt szerintem még táncolni sem nagyon kell.Mi legalább is Veronnal eldöntöttük,hogy nem fogunk táncolni,inkább kommunikálunk a közönséggel.Ez így lesz jó!
Miután meguntam az ágyban való elmélkedést,felöltöztem és lementem a szálloda étterem részébe enni,ahol meglehetősen tolongtak a népek,de mivel volt protekcióm ezért hamar végezhettem.A kajálás után az utcákat róttam,amik zsúfolásig voltak emberekkel,ki a munkába ment,ki lődörgött össze-vissza,én az utóbbihoz tartoztam.Nem sétálhattam sokáig,mert a megbeszélt kilenc órára vissza kellett érni a szállodába,mert ott találkoztunk minden és mehettünk a fesztiválra.
Háromnegyedre oda is értem és felmentem,hogy összeszedjem a dolgaimat és átöltözzek.Egy aránylag normális ruhát kellett választanom,mert én nem leszek végig a fesztiválon,mivel egy régi levelező társammal találkozom,akivel már párszor meglátogattuk egymást,de vagy két éve megszakadt a kapcsolat.Én kerestem fel és írtam neki,hogy találkozhatnánk valamikor és neki csak a mai nap jó,mert ő dolgozik.Így egy csöppet visszafogottabb szerkót húztam magamra és lementem a földszintre a többiekhez.
-Lis,fesztiválra megyünk!Persze jó a rucid,de ide valami extravagáns kell!-tájékoztatott Veronique felháborodottan,míg a többiek csak forgatták a szemüket.
-Ó,el is felejtettem mondani!-jött a felismerés-Nem tudok végig maradni a fesztiválon!
-Mért?Pedig ott lesz Dimitri Vegas és Like Mike!-lombozódott le Veron,'hisz a bandában én vagyok az egyetlen,aki képes elviselni a Dj-k által alkotott zenét.
-Addigra vissza érek,csak délután négy és hat között nem leszek,de nyolcra biztos odaérek!-nyugtattam meg szőke barátnőmet,aki kezdett elkeseredni.
-Plusz,mi is megígértük,hogy együtt bulizunk!-tette hozzá Demi,mire a szöszke lány már felvirult.
-Amúgy én sem leszek végig,csak este tízig,utána hazamegyek és Skype beszélgetést folytatok a családdal,bocsi de én még nem beszéltem velük és ez ilyen közös összezörrenés lesz.-szabadkozott a másik szőke.
-Oké,de legalább a Party állatok itt lesznek!
-Veronique,most állítsd le magadat!-szólt rá az épp belépő Sebastian.
-Miért?-hebegte a lány.
-Mert holnapután fellépés,azért!-ordította a görög férfi.
-Jól van na!Nyugalom,megértettem!-morogta Veron és kisétált a taxihoz.
-Amúgy te is végig maradsz a feszten?-érdeklődött Dóra,hogy valamennyire lenyugtassa a látszólag ideges pasit.
-Természetesen igen,de nekem dolgoznom kell,nem szórakozni!-mondta zsémbesen és ő is elindult a kocsi felé.
Egész úton csend honolt a kocsiban,egyedül az öreg taxis fütyörészett. Veron és Seb még mindig veszekedtek,bár csak a tekintetükkel kommunikáltak.Így hát baromi lassan vánszorgott el a majdnem egy órás út és mire odaértünk,már minden kedvem elment a fesztiváltól.
A bejutás mondhatni nehéz mutatvány volt,már onnantól kezdve,hogy ráfordultunk a fesztiválhoz vezető földes útra.Annyian sétáltak gyalog vagy kocsival mentek,hogy sokszor jó tizenöt percet kellett várni,hogy el tudjunk indulni.Plusz még a kapunál való bejutás is egy kisebb tortúra volt,de mivel mi fellépők voltunk elég könnyen bejutottunk.
Mindenesetre az első hely a sátorba vezetett,ahol még beszéltünk a főszervezőkkel,majd mehettünk arra amerre csak akartunk.
Már első napon is nagy fesztivál hangulat tombolt.Már most teli volt az egész hely,de még jöttek és jöttek befelé az emberek.Mindenféle nemzetiség és extravagáns ember,amit csak elbír képzelni az ember,de nekem tetszett ez a sokszínűség.A tömegben találtam magamnak egy helyes punk gyereket akivel leálltam és csápoltam egyet,eztán mentünk tovább.Végigmentünk a sátorok mellett,ahol egy gombostűt sem lehetett volna leejteni annyi volt a sátor és az ember,jó páran próbálták kipihenni a másnaposságukat,de a tűző nap nem jött valami jól nekik.Aztán széledtünk és megbeszéltük,hogy fél tizenkettőkor találkozunk a kajás bódéknál.
Tudatosan indultam el a legmesszebbre lévő színpadig,ahol mindenféle nemzetiség zenéjét és művészetét ismerhettük meg.Mire odaértem,épp indiántánc ment,én is leültem a körbe ami körülvette a táncoló embereket.Pörögtek,forogtak a furcsa hacukába öltözött nők és férfiak,de azonnal ki lehetett róluk venni,hogy ők bizony nem vérbeli indiánok,maximum csak egy kis indián vér csörgedezik az ereiben.
Negyed-talán félóra is eltelt,de még mindig a táncoló embereket néztem,csak annyi változott,hogy egyre többen jöttek.Többnyire hippik és érdeklődő,még nem részeg vagy normális egyedek.Egy idő után a zene megállt és az indiánok berohantak a tömegbe.Az egyik egyenesen hozzám jött,hirtelen felrántott és visszahúzott a kör közepére.Teljesen leblokkoltam és azt sem tudtam mit keresek én itt,az indián mögém állt és belesúgott a fülembe:-Nyugalom!Csak csináld azt amit mondunk,művésznő!-művésznő?Talán ő is tudja,hogy fellépő vagyok,furcsa mert a tömegben páran tudták,hogy mi is fellépünk,pedig nem vagyunk ismertek és a nagy belépőkártyát is eltettük,nehogy elcsórja valaki.Mondjuk nehezen tudna mondjuk egy férfi bejutni,mert rajta van az arcképem.
Úgy is tettem,ahogy az ír akcentussal megáldott "indián" mondta,egy darabig csak állni kellet és megvárni a többi szerencsétlent,akit kihoztak.Mellém egy vörös hajú lány állt,aki szörnyülködve rám nézett és én ugyanígy visszanéztem.Ő is szenvedett,aztán lassacskán elmondta a törzsfőnök,hogy mi a feladat.Táncolni kell....mért is csodálkozom?!
De én megpróbáltam,minden rejtett képességemet bevetettem és a létező tehetségemet is hozzátettem,de nem bizonyultam jó táncosnak.Csak kalimpáltam össze-vissza és ugrándoztam körbe-körbe,sokan is röhögtek rajtunk,valószínűleg én is röhögtem volna magamon vagy a többieken,mert ők sem voltak jobbak.Aztán egy tíz perc után visszaengedtek.Kicsit félrehúzódtam,ahol nagyobb volt a takarás,nehogy felismerjenek.
A vörös hajú lány és még egy punk csaj leült mellém.Nem szóltunk egymáshoz,csak néztük az újabb felvonuló csapatot,akik most oroszok voltak.
-Jó ez a kis kultúra színpad,nem?-kérdezte a vörös loboncú lány.
-Hát,inkább égető!-mormogtam és belekortyoltam a teámba.Vissza kell magamat fognom a találkáig,utána viszont nem fogom kímélni magamat.
-Ugyan,túléltük!Egyébkén Lucy vagyok!-felém nyújtotta manikűrözött körmét,s én erősen megráztam.
-Szia!Én Lis!És ő kicsoda?-biccentettem a punk felé.
-Az öcsém,Dave!
-Ó!-szégyenemben elvörösödtem,amiért azt hittem,hogy ő fiú.
-Nyugi,megszoktam hogy lánynak nézik.-vont vállat Lucy és felpattant a székéből-Gyere,csináljunk valamit!
-Végül is!?-sorba jártuk a bódékat,ettünk csípős kajákat,mindenféle kütyüt és ékszert vettünk,sminkeltünk és még India jellegzetes ruhaviseletét is kipróbáltuk,de útközben levettük mert nagyon meleg volt.Végül,hogy valami tartós is látszódjon belőlünk megcsináltattuk a hajunkat és a sminkünket,így úgy néztünk ki mint a gésák.Nagyon szórakoztató volt,de én tovább mentem és elhagytam a testvérpárost.
Éppen arra jártam,ahol egy óriási medencében fociztak,amikor egy ismerős hang ütötte meg fülemet.
-Hahó,Lis!-sipította Demi és vadul integetett felém,épp a medence szélébe kapaszkodott csurom vizesen.
-Helló,látom belecsaptál a lecsóba!-mutattam a medence felé és ő csak bólogatott.
-Igen,de te sem panaszkodhatsz,te kis gésa!-borzolta szét a hajamat és a hajtűk,művirágok ide-oda csúsztak a fejemen.
-Sajna nekem vissza kell fognom magam.-sajnáltam a helyzetet,mert igazán hívogató volt az a medence.
-Megnézed a meccsünket?-kérdezte a lány még mielőtt visszament.
-Ja,aztán mehetünk is vissza ebédelni.-ezt persze már nem hallotta meg,mert akkor már valahol az ellenfél oldalán járt a labdával,de nem sokáig mert leterítették,mondanom sem kell,hogy azonnal odarohant hozzá a fél focicsapat,de ő mit sem sejtve játszott tovább.Végül sok fáradtság és esés után veszítettek 4:3-ra.El is volt szegény lány kámpicsorodva,de azt mondta,hogy holnapután újra játszani fog és akkor én is beszállok.
Már negyed egy is elmúlt mire elértük a kajás büféket és még tíz percbe beletelt,mire a többieket is megtaláltuk.Méltatlankodtak egy sort,hogy mennyit kellett várni,de azért nem haltak bele.Aztán mindenki jóízűen evett egyet és egy óra múlva mehettünk a szervezősátorhoz egy kis megbeszélésre,amit csak ebéd közbe bökött ki Seb.Az is eltelt egy kis időbe és még ott volt a félig részeg Kheira és a kínzó meleg is.Teljesen kifáradtam mire odaértem London egyik gyönyörű,de kevésbé ismert parkjához.Rebecca a régi jó barátom már ott várt és amint meglátott felpattant és figyelmeztetés nélkül a nyakamba ugrott.
-Lis Henderson!Ezer éve nem láttalak!-hamar elengedett és azonnal lehúzott egy padra -Mesélj!
-Először is,szia!Másodszorra:Mi ez a nagy izgalom?-valóban nagyon izgatottnak látszott pedig ő világ életében egy nyugodt és "mindenkirőlteszekmagasról" fajta lány volt.
-Ne tettesd magad!Láttalak titeket egy plakáton,hogy ti is felléptek a fesztiválon.
-Jaaaa!Hát fellépünk!-vontam vállat.
-Ennyi?
-Igen,izgulunk meg minden,de amíg nem lépünk fel addig élvezzük,hogy itt lehetünk.-erre volt ő kíváncsi,mert a szemei láthatóan felcsillantak.
-Élvezzétek is ki!Rég nem volt már ilyen jó nyarunk,és mostanában minden teli van cuki fiúkákkal!-tapsikolt vadul.
-Mi lett az én régi barátnőmmel,aki nagy feminista volt és nagy ívben letojta a fiúkat,de nem csak ebben változtál,hanem szinte mindenben!-az arca láthatóan eltorzult,aztán ismét kisimult és nagyot sóhajtva elnézett a távolba.
-Változnak az idők,rá kellett jönnöm,hogy az a hozzáállás amit folytattam nem vezetett semmihez.A szüleimmel összevesztem és elköltöztem tőlük,csak utána tudatosult bennem,hogy nekem kéne változnom.Úgy viselkedtem,mint valami tizenhárom éves tinipicsa,akinek minden miatt világfájdalma van,de oka nincs rá.
-De más oka volt,hogy megváltoztál!
-Valóban!Tudod,hogy én milyen zárkózott voltam!Egyszer azonban a bátyámnak lett egy új haverja,aki azonnal elvarázsolt és az ujjai köré csavart.Ő más volt,aztán egy nap öngyilkos lett,mert elveszettnek és szürkének érezte magát.
-Ohh..sajnálom!-a lány csak legyintett és folytatta.
-Írt nekem egy levelet,amiben biztatott,hogy változzak és ne szigeteljem el magam a többi embertől,mert a végén még én is egy elveszett lélek leszek.Ennek ellenére tudta,hogy félek a változástól és írt nekem egy verset.Attól változtam meg!-a szeme elhomályosult és láttam,hogy lassan már a könnytől csillog,de visszatartotta őket.Nagyon sajnáltam,de ő ezt sosem említette és az élet elsodort minket egymástól.
-És tudhatom mi van benne?-kérdeztem.Rebecca megrázta a fejét és szomorúan elmosolyodott,de megértettem.Minden embernek van olyan emléke vagy tárgya,amit csak a magának akar tudni-Mi lenne,ha elmennénk kajálni?-kérdeztem,mire hálásan elmosolyodott.
***
-Akkor szia!És ne feledd,hogy holnap ott leszek a tömegben!-Rebecca végül bejelentette,hogy ő is ott lesz a holnapi fellépésünkön,és drukkol nekünk.
-Óké,de most megyek és összeszedem a lányokat!Holnapra ébernek kell lennünk és lehetőleg nem full másnaposak!-a lány végül visszaszállt a taxiba és az hamar elhajtott.Azonnal beindultam,hogy megkeressem Veront,aki valószínűleg már teljesen részeg lehetett.Őt annyira nem izgatta a holnap és az sem,hogy hogyan fog festeni.Egyszerűen csak bulizni akart és jól szórakozni,legszívesebben én is ezt csináltam volna,de az idegességem már most felkúszott a gyomromba.
A zene már lüktetett és mindenhol részeg fiatalok táncikáltak,fetrengtek vagy egyéb furcsa dolgot csináltak.Nehéz lett volna megkeresni a lányt,így fogtam magam és haza indutam.Nem törődtem a lüktető zenével és mások örömével,ahhoz túl ideges voltam már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése