06.A dalok

Sziasztok!
Új nap,új rész!Ma véget ért az iskola és kezdődik az őszi szünet,aminek most különösen örülök,mert kezdek fáradni a sulitól!De ettől függetlenül ihletem azért még van,mert bár a részek címe megvan és azoknak a vázlata,de magát a részt mindig spontán írom.
No,de ne halasszam tovább a drága időt!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.


                                                                     *******            

"A zene egy összekötő kapocs ember és ember között."



Lis


Mint minden eddigi nap ez is ugyanolyan pehelysúlyú könnyedséggel indult.Annyira kidőltem a tegnapi nap miatt,hogy csak tizenegy órakor keltem fel és nagyjából egy óra alatt kreáltam magamból emberi formát,utána pedig már ebéd volt,amit egyedül egy étteremben fogyasztottam a Temze partján.
Jót tett nekem a csípős szellő,ami gyengéden,de valamennyire meg-meg hajlította a fákat,amik a kávézó környékén lévő sétány mellett álltak.Igazán őszies volt az idő,bár még semmiben sem mutatkozott meg az ősz jelenléte,végül is meterológiailag még nincs ősz.Ez ráébresztett azokra az időkre,amikor a családdal közösen minden ősszel elmentünk túrázni a közeli erdőkbe,de néha itt Angliában is túráztunk,de csak egy ilyen alkalomra emlékszem.Ekkor talán tizenegy lehettem és biciklivel mentünk egy dombos vidékre.Túra közepén aztán egy másik ösvényre kanyarodtam le,mint a többiek és elvesztem.Órákig kerestek,aztán sötétedésre megtaláltak,azóta egyszer sem mentünk el biciklizni,de én még ugyanúgy bicóval járok el mindenhova.Ide sajnos nem hozhattam magammal,mert Seb állítása szerint nem lesz időnk rá,hogy bárhol is kószálhassunk,erre rászolgál a mai nap is.Séta közben beraktam a fülesemet és még mindig a dalokat hallgattam,útközben elhaladtam egy biciklikölcsönző fel és akkora volt a kísértés,hogy nem tudtam ellenállni a kétkerekű járgánynak és kikölcsönöztem egy piros,kosaras kis biciklit.Nagyon jó érzés volt nyeregbe pattanni és száguldozni a sok ember között,akiket mind felháborított a közlekedési módom,de már megszoktam,mert otthon is mindig így mentem a városban a kék bicajommal,amit minden évben más színűre festettem,de egy ideje megmaradt kéknek.

De most a piros ismeretlen járgánnyal jártam fel és alá,de azért figyeltem az útra,hogy vissza tudjam vinni a járgányt,ha letelik a két óra.
A zene ütemére tekertem hol lassan,hol gyorsabban.Egy idő után ismét a Temze partjára értem és rövid lábaimat gyorsan tekertem a pedálon.Élveztem, nagyon élveztem.Végre kikapcsolhatott az agyam és csak a tájra és a zenére koncentráltam,s még avval sem törődtem,hogy a szoknyám fel-fel libben a süvítő szél miatt,pedig bárki láthatta volna.De hát ez most egy cseppet sem érdekelt,mert kimerült voltam.Igaz még szinte semmit sem csináltunk,de akkor is kimerített ez a légtér és az ide-oda rohangálás,pedig nem volt az gyors tempó,szinte csak folydogáltak a napok.De a biciklizés mégis,csak a kedvenc sportom volt és Osloban mindenhova azzal jártam,ha esett,ha fújt én mindenhova vele mentem.
Mikor már éreztem,hogy fáradok és az a két óra is kezdett letelni,akkor úgy döntöttem,hogy visszaviszem a járgányt és utána hazaindulok.Szerencsémre időben visszavittem a bicajt és könnyű lélekkel mehettem haza,mikor kiléptem a boltból pontosan előttem ismerős alakok álltak.A tegnapi csapat volt az,akik boldogan mosolyogtak párat és köszöntek,,majd ők is bementek a kölcsönzőbe.
Az egyik tagja marhamód hasonlított az egyik cserediák tesójára,aki ott tanult a sulinkban,de hát véletlenek lehetnek nem?Vagy marhára hasonlító emberek is,ezért sem kell vele foglalkozni igazán.
A szállásunkkal két utcára rossz helyen kanyarodtam le és legalább fél óra kellett mire rájöttem,hogy rossz helyen járok,akkor elővetettem a telefonomat és megnéztem térképen,hogy merre is vagyok én és merre kén igazából lennem.Tehát újabb fél órát vesztettem el az életemből és útközben a lányok is folyamatosan hívogattak,de aztán az ezredik hívás után felvettem és Dóra bejelentette,hogy nekünk próbánk lenne.

-Végre itt vagy!Már azt hittük elvesztél!-szólt oda Sebastian mérgesen és oda irányított a lányokhoz,akik már maguknál tartották a kottákat és a dalok sorrendjét is.Én is kaptam mindenből egy példányt,aztán bemelegítettünk,s közben Seb folyamatosan minket vizslatott,hogy milyenek is vagyunk.Az éneklés pedig egyenesen kínhalál volt!Sebastian folyamatosan csesztetett minket,hogy ez nem lesz jó,az nem lesz jó!Igaz,hogy tényleg nem voltunk valami jók,hisz a legtöbb dalt még nem is tudtuk,pedig azon alapszik az egész,de időnk még van.És csak gyakoroltunk és gyakoroltunk,de sehogy sem ment.Mindenki túl akarta teljesíteni a saját maga határait és jobb lenni a másiknál,de mindenkinek más hangfekvése volt.Kheira például a mély hangokra specializálódott,ahogy Demi is,Veron inkább olyan köztes állapot volt,míg Dóra és én vittük a magas hangokat,de mind kettőnknek elég jól ment a mély is,mégsem voltunk összhangban.

-Ez így borzalmas!Állj!-ordított Sebastian mély hangján,amitől kirázott a hideg.Mindenki csak nézett,sután és félénken,míg ő a dühtől tajtékozva meredt ránk-Szerintetek ez így jól van?-sipítozott-A számokat nem tudjátok és mindenki össze-vissza énekelget,mint valami hülye!Így akartok ti fellépni,mert az nagy égés lenne!Bénák vagytok,mi van veletek??Semmi összhang,semmi természetesség!Szedjétek össze magatokat,mert ez így nem lesz jól és ti is tudjátok!-igaza volt és senki sem tiltakozott,csak még jobban bambultunk kifelé a fejünkből-Hírnevet akartok??Akkor viselkedjetek úgy,mint a profik!

-Nem mintha te értenél a zenéhez!-vetette oda sértődötten Veronique,akit látszólag teljesen megsértett a férfi hegyibeszéde.

-Nekem te ne feleseljél!Mért szerinted jók voltatok?-csend-Na,látod?Inkább menjetek innen és majd este felé gyakorlunk,ja és két óra múlva jelenésünk van a fesztiválon,ma beszéljük meg a koncert menetét és gyakorlunk egy kicsit.-ezzel a nagy lendülettel ki is sietett a teremből és magunkra hagyott minket,de Veron gyorsan reagált.

-Jó is,hogy egyedül maradtunk!-csapta össze tenyereit és bizalmasan körbenézett-Meg kell beszélni a ruhákat,tehát jobb ha felmegyünk a szobámba.


Veron szobája olyan volt,mintha bomba robbant volna.Ruha itt,ruha ott,ruha mindenhol.

-Na,válasszatok!-és végül,úgy fél óra után nagy nehezen tudtunk jó összeállításokat kreálni,aránylag.Kh,Do,Dó,Ve,Li. 

-Be kell vallanom,hogy meg vagyok lepve!Egész jó ruhákat választottatok,ezekben akár fel is léphetünk!-csiripeli elégedetten-De most segítsetek a többi ruhát visszapakolni a szekrényembe!

-Mééér?Nem mi szórtuk ki,meg amúgy is!Neked honnan van ennyi ruhád?!-hőzöng Dóra,akit teljesen kiborított a pakolás tudata.

-Vásárolgattam egy kicsit!-mondja szerényen Veron.

-Huh,egy kicsit?-Kheira sem maradhatott ki a veszekedésből,mert ő nem igazán szeret vásárolgatni.

-Jól van!Hagyjatok békén!-Veronique tőle szokatlan módon nekiállt rakodni,minthogy szembe szálljon Kheira makacs személyiségével.Leguggoltam és én is elkezdtem összehajtogatni a ruhákat,utánam pedig a többiek is csatlakoztak és így elég hamar végeztünk is,de még maradt egy pár ruha mikor szól Sebastian,hogy indulunk a fesztiválra.

A kocsiút megint csak hosszú volt és mire odaértünk mindenki kedvtelenül cammogott oda Liz-hez,aki mosolygósan fogadott minket.

-Sziasztok!Én Liz Ferguson vagyok,de mindenki Lizzy-nek hív.Örülök,hogy egy lánybandát kaptam,de nyugi bemutatkozni nem kell!Mindent tudok rólatok!-ezt igazán sejtelmesen hangoztatta.

-Helló!-köszöntünk oda mi is.

-Nos, először is menjünk a ti színpadotokhoz!-pont egy olyan színpadon lépünk fel,amit nem néztünk meg a tegnapi napon.Ez volt a legtávolabb mindentől,de elég nagy volt.Egy csomó ember nyüzsgött a környékén és mindenféle előkészületeket tettek meg.

-Jó nagy!-rikkantotta Demi,aki a mai napon elég keveset beszélt,igazán nyugodt lett mióta Kheira és ő veszekedtek egyet,de kibékültek mégsem volt olyan Demi,mint szokott lenni.

-Igen az!Pont ezért kell pontosan megbeszélni,hogy mi lesz itt a színpadon,mert nehéz kitölteni ezt egy ilyen kicsi csapatnak.-hát igaza is volt a nőnek,mert itt még elfért volna legalább húsz ember,akkor sem telt volna meg a színpad-De előtte még egy rohadt fontos dolgot meg kell beszélnünk!

-Mit?-tette fel a kérdést ingerülten Seb,aki mostanság nagyon feszült volt,de Liz jelenléte kicsit feloldotta.Nemcsak a sziporkázó személyisége,de a kinézete is nagyban hatott a férfiakra.Magas,karcsú alkat,telt idomok,szép arc,szőke haj és kék szem kombináció.Nem csoda.

-Hát a neveteket,mert semmilyen nevet sem tüntettetek fel a lapon.

-Ó!-igen ó!Mi sem gondolkoztunk a csapat neven,mert az Európa Táborban,csak hatos csapat volt a nevünk.

-Talán nincs nevetek?!-nagyon meghökkenhetett a szőke nő,legalábbis az arca alapján.

-Nincs!-mondtam ki a való igazat.

-Az nagy baj,de még ma valamit ki kell találnunk!Ötleteljünk!-mindenki csöndben maradt.Néha-néha elhangzott pár nevetséges vagy egyszerű név,de semmi jó.

-Áhh!Én tudom,én tudom!-tette fel sokadjára a kezét Demi,akiben csak úgy pörögtek az ötletek.

-Na,mi az?-mondta unottan Seb.

-Hatodik erő,azaz Sixth Power!

-Ez nem is olyan rossz!-csillant fel Lizzy szeme.

-Nekem is tetszik,kicsit kapcsolódik a múltunkhoz!-feleltem.

-Igen,a hatos szám!-tette hozzá Veron.

-A hatos csapat!-mondta ki a végszót Dóra.Mosoly kúszott az arcomra,elégedett voltam és ez nem egy olyan név,amit csak futtában találtunk ki és nem kapcsolódik hozzánk,hanem valami ami igenis eszünkbe juttatja a közös múltat.

-Akkor jó?-kérdeztem.

-Igen!A hatodik erőre!-körbeálltunk,majd az öklünket hozzáütöttük a mellettünk álló öklének és a végén szétrobbantunk.Ez a mi kézfogásunk.

-Oksi,akkor fel is írom!-miután felírta a nevünket,gyorsan felhívott valakit és velünk kapcsolatos témában beszélt,de úgy harminc perc után letette és ismét nekünk szentelte figyelmét-Bocsi,de fontos volt!-mentegetőzött.

-Ugyan!-mosolygott negédesen Seb.

-Na,inkább haladjunk!-láthatóan nem hatotta meg Sebastian félreérthetetlen reakciója-Először elmondom,hogy miféle attrakciók lesznek a színpadon miközben énekeltek.Az első pár szám alatt,csak a kivetítőn fogunk pár képet,videót lejátszani rólatok és egyéb absztrakt formákat és esetleg néha a szöveget is,de ez titeket úgysem érint.A rock daloknál lesz pár tüzes és egyéb más megoldás,de erről majd gyakorlás közben tájékoztatlak titeket.A többi dal közben lesz lufi,konfetti eső,ja és mű eső is!

-Mi?-visított fel Veron,akinek most biztos a ruhák jutottak eszébe.

-Ez csak az utolsó előtti vagy az azelőtti számnál lesz.Végül is rendes víz lesz,csak arra szolgál,hogy felfrissüljetek.

-De ott van a víz!-válaszolt vissza érthetően Veron.

-Jól van,de akkor is kell lenni valami látványosnak!-kicsit irritálhatta Lizt Veron,mert egész gorombán válaszolt neki.

-Oké,de esernyőt kérhetek?A víztől a hajam olyan lesz,mint a pulikutya szőre.-morgott a szőke lány.

-Igen kérhetsz!-sóhajtott lemondóan a másik szőkeség-Egyéb kérés?

-Nincs!-felelte sértődötten.

-Jó,akkor tovább léphetünk!Fáradjatok fel a színpadra!-nagy nehezen felmásztunk rá és a nő utasítására beálltunk valami alakzatba,ami jól nézett ki lentről és elgyakoroltuk a dalokat.Sok-sok tanáccsal és fortéllyal látott el minket a segítőnk és azt is megmondta,hogy mikor milyen színpadi attrakció lesz és a táncosokat is megnézhettük,sőt próbálhattunk is velük.És ezt a tortúrát még jó párszor megismételtük,de úgy a hatodik alkalommal ő is megállított minket.

-Lányok!-sóhajtott csalódottan-Jobbat vártam volna tőletek,egységet,harmóniát és felszabadultságot,mert maga hang megvan és nem hibáztok,még a színpadi koreográfiát is vágjátok,mégis hiányzik belőletek az élet!Nektek ragyognotok kéne!Mi az,ami nem megy?

-A dalokkal van baj!-Kheira volt az egyetlen,aki kimerte mondani az igazságot.

-De,hát ti választottátok ki őket!

-Nem az a baj,hanem az,hogy van amelyik dallal tudunk egyesülni,de vannak olyanok amikkel,csak páran tudunk megküzdeni!-fejtette ki az ő elméletét Kheira és mi csak egyetértően bólogattunk.

-Értem,tehát az a baj,hogy úgy gondolod nem mindenkihez szólnak hozzá egyes dalok!-morfondírozott Sebastian.

-Igen,pontosan ez van!-helyeselte Veronique.

-Most már én is értem!-tette hozzá Lizzy,aki eddig csak nézett ki a fejéből és valamin nagyon gondolkozhatott-Tudom a megoldást,de ehhez idő kell és nekünk nincs sok időnk.Az a legfőbb baj,hogy nem érzitek és ezt már ti is megjegyeztétek,de ezt meg lehet változtatni.Tudjátok akármennyire sem tetszik az a dal,amit elő kell adnotok,akkor sem szabad negatívan hozzáállni és emellett nem a zenét kéne hallanotok,hanem a szöveget,amit aztán hozzákapcsoljátok a saját életetekhez.Tudom,hogy ez nehéz,de ha az ember nem ad bele anyait-apait akkor ,azt a közönség is megérzi és nem lesz olyan hatásos a koncertetek.Mert a rajongókat és az énekest a zene köti össze,gondoljatok erre!-teljesen igaza volt,de vajon sikerülni fog az,hogy valamennyire megváltozzon a hozzáállásunk ezekhez a dalokhoz.
Még párszor elgyakoroltuk,de már a végén a kifáradtságtól nem tudtunk jól szerepelni,így Lizzy leállította a műveletet.

-Nos,mára ennyi elég lesz!Legyetek jók!És gondoljatok a dalokra,csakis a dalokra,dalok,dalok,dalok,mert lehet,hogy ezek fogják megváltoztatni az életeteket!De az csak rajtatok múlik,hogy jó vagy rossz irányban!-így köszönt el tőlünk Lizzy Ferguson.    
         

05.Terepszemle

Sziasztok!
Mivel a mai napon nem kellett suliba menni,ezért volt időm résszel jönni és nemsokára szünet,tehát nem kell sokat várni az új részekig!Lehet,hogy nem ez lett a legjobb rész,de próbálkozom.
Jó olvasást!
Puszi,Lulu.


                                                         **************

"- Neked nincs olyan együttes, akiért annyira odavagy? Akikkel már álmodtál? Egy banda, akinek minden dalszövegét kívülről tudod? Számok, amik életed periódusaihoz köthetők? Amikre sírtál vagy nevettél? Dal, amit egy bizonyos időszakban annyit hallgattál, hogy ha behunyod a szemed, érzed még az akkori illatokat is? Nincs olyan zene, amit annyira szeretsz, hogy már az boldogsággal tölt el, ha valahol meghallod? Amiről egyszerűen azt hiszed, hogy azért íródott, hogy belőled érzéseket váltson ki? Énekes, akiért rajongasz? Akinek szerelmes vagy a hangjába? (...)
- Nem igazán - vonta meg a vállát némi tanakodás után. 
- Pech - bólintottam szomorúan - mert ezek jó dolgok."


Lis


A nap csigalassúsággal telt el,de ez mindig így van ha az ember vár valamit.Ugyanis a mai napon megyünk el megnézni a fesztivál helyszínét,amiről még azt sem tudom,hogy mi a neve.Ez nagyon furcsa volt mert még egy plakátot sem láttam,mi van ha tényleg valami átverés vagy nem lesz senki a fesztiválon,az nagy égés lenne,csalódás is.De nem kell negatívan hozzá állni a helyzethez,mert akkor tényleg balul sül el és én azt nem akarom,ahogy a többiek sem.
A dalok még nem voltak meg,de úgy beszéltük meg,hogy mindenki kiválasztja a tizenöt számára legjobbat.Én már kiválasztottam a dalokat,amik szerintem jók lennének,de ezek legfőképp rock és alternatív számok,de végül is ezek is szoktak fesztiválokon lenni.
Életemben összesen eddig három fesztiválon voltam és irtóra jól éreztem magam,bár ebből kettőnek a felére nem emlékszem,mert vagy részeg voltam,vagy aludtam a sátramban.Amennyit tudok erről a fesztiválról abból meg tudom állapítani,hogy nem lesz valami hosszú,de a közönség biztos jó lesz.De azon kívül,hogy öt napos lesz,ami jó rövidnek számít,mást nem tudok.Még azt sem,hogy milyen fellépők lesznek,felháborító!Mondjuk jobb is mert,így legalább nem fogok stresszelni nehogy beégjek valami.No,de ne gondolkozzak mindenen sokat,főleg ne most,amikor még el sem kezdődött a fesztivál.
Öt óra felé elkezdtem készülődni,mert hatkor indultunk a helyszínre,hogy körbenézzünk.Gyorsan végeztem és még be is kaptam egy pár falatot,aztán kimentem a teraszra nézelődni,de olyan hideg volt,hogy visszamentem átöltözni.Aztán lebattyogtam a hallba,ahol ott voltak a többiek is,még Demire vártunk,aztán tíz perc múlva ő is megérkezett és indulhattunk is.
Egy kisbusszal mentünk a fesztiválra,ami jól a város szélén volt,mert vagy háromnegyed órát kellett utaznunk.Végül megérkeztünk a Hell Festival helyszínére.Milyen jó egy név,előre félek!

-Hááát megérkeztünk!-pattogott izgatottan Sebastian és miutén bemutattuk a belépőkártyánkat és leparkoltunk,elindultunk az óriási sátor felé,ami egyenesen a bejárat mellett állt.

A sátoron kívül mást még nem lehetett látni,csak pár ugyanilyen sátrat és arrébb egy domb tetején pár világító fénycsóvát,de nem volt elég időm bámészkodni,mert be kellett menni a sátorba.Az egész helyiség sok-sok hosszú asztalból és pár számítógépes asztalból állt,amik előtt emberkék pötyögtek valamit.Nagy teli volt a sátor és mindenki csinált valamit,alig volt hely.Sebastian az ajtó mellett álló nő mellől megkérdezte,hogy hol találjuk a Marcus Smith nevű emberkét.A nő gyorsan rámutatott az asztalra,ahol csak egy pasas ült és türelmetlenül nézegelődött,mígnem meg nem állapodott a tekintete rajtunk.Intett és mi gyorsan odamentünk.Mindenki letelepedett a műanyag székekre,Seb ült középen.

-Jó napot!Az én nevem Marcus Smith,de ezt szerintem már tudják.Én leszek az,aki elmond minden fontos információt,de először is leszögezném,hogy mivel késtek nincs sok időm magukra.-Marcus tömzsi és alacsony ember volt,aki egymás után vette be a szájába a cigit és,ha közel hajoltál hozzá,akkor majd megfulladtál a büdös cigi és kölni szagtól.Másra nem tudtál nézni csak a vastag szemöldökére,amire már rá fért volna egy alapos szedés vagy fésülés,alatt sötétbarna szem húzódott,ami mindig félrenézett és sosem nézett senki szemébe.-Nem kell bemutatkozni,tudom kik maguk.

-Ohh,de lenne egy kérdésem!-szólt közbe Sebastian,aki láthatóan elgyengült a pasas tekintélyétől.

-Magának,csak ne legyen kérdése!-üvöltözte Marcus,de láthatóan megszokott esemény lehetett,abból következtetve,hogy a többi itt dolgozó ugyanúgy csinálta a feladatát,mint  ha semmi sem történt volna-Én beszélek maguk meg mosolyognak és bólogatnak,mintha értenék mit beszélek!Értve vagyok?-dörmögte az ember.

-Igen!-mondtuk egyszerre és próbáltunk mosolyogni,de inkább fintor lett belőle.

-Ne próbálkozzanak nyalizni!Azt undorítónak találom!-hát én meg magát-Nos,kezdeném,ha nem gond!-Seb csak bólogatott és erőltetett bájmosolyt villantott annak ellenére,hogy Marcus előre megmondta,hogy nem bírja ezt-Először is a napról lesz szó!Maguk a második napon lépnek fel,azaz szeptember 3-án hét órakor.Mindössze tizenhárom dalt adhatnak lő,de ha csúszás lesz akkor kevesebbet adhatnak elő,ha maguk profik lennének nem halasztanánk el a számokat,de nem azok!

-Már nem azért,de ezen a fesztiválon nem csak kezdők lépnek fel?-szóltam közbe,mert nem bírtam ki a piszkálódást.

-Nagyrészt,de lesznek híresek is,hisz akkor elég kevés ember jönne el ide,gondoljanak bele!-be kell ismerni,hogy igaza van-Na most térjünk vissza a témához!-csapta össze vaskos tenyereit-Maguk előtt egy afrikai népzenész csoport lesz és amikor ők kezdenek maguknak akkor kell a helyszínre menni és készülődni.Utánuk egyébként egy kezdő csapat lesz,de ez már nem lényeges.A fellépésre visszatérve,mi van a dalokkal?-kérdi.

-Egyelőre még nincs összeállítva,de már folyamatban van.Holnap átküldöm önöknek faxon.-feleli Seb büszkén,hogy ő milyen jó szervező,de Marcus nem igazán reagál,csak bólint.

-Óké nekem jó.Egyet viszont le szeretnék szögezni!Az elején úgy öt számnak pörgősnek és bulizósnak kell lennie,utána jó lenne valami alter szerű vagy elektronikus szám,aztán rock.Szeretném,ha minden stílusból lenne egy kicsi.-tudatja velünk az infót,amit Kheira lázasan jegyzetel-Értve vagyunk?

-Igen!-bólogatunk "lelkesen".

-De ilyen ultra nyálas pop számokat nem kérek vagy kihúzunk titeket az előadók közül!-figyelmeztet és megint rágyújt egy cigire-Most beszéljünk az előadásról!Szeretném,ha a ruhájuk olyan lenne,ami egész koncert alatt kitart és méltó lenne a fesztiválokhoz,de semmi összeöltözés!Aztán,ha olyanokat választanak lesznek táncosok is,de maguknak nem kell táncolni.Az a lényeg,hogy érezzék jól magukat és legyenek őrültek,vadak,ami kell egy jó koncert leadásához.Ha víz kell lesz a színpad szélén és koncert előtt és után kaja is lesz.Olyan sorrendben lesznek a számok,ahogy a stílusokat felsoroltam.Ez azért kell,mert különböző színpadi extrák lesznek,de erről még úgy is beszélni fognak,de nem velem.Ha holnap elküldi lehetőleg reggel tegye,mert ha időben elküldi holnap egy kisebb megbeszélésre hívjuk önöket és akkor meg lesz beszélve a színpadi produkció is,akivel ezt majd megbeszélik az Lizzy  Ferguson lesz az.Ő majd mindent elintéz,addig is gyakoroljanak és ne idegeskedjenek.Most elmehetnek,nézzenek körül,aztán húzzanak haza!-parancsolt és mi gyorsan elköszöntünk.Mögöttünk már ott állt egy másik csapat,csak fiúk voltak,akikért biztosan bomlani fognak a nők,mert igazán sármosak voltak.

-Huh,ez a pasi aztán bunkó!-mormogta Dóra,miután kijutottunk a sátorból.

-Hát az nem kifejezés!-tette hozzá Veron,aki eddig elég csendes volt.

-Csajok!Ne legyetek ilyen bunkók!Ha ő nem lenne,akkor ti most nem lennétek itt!-csitított minket Seb.

-Mért?Ő volt az,aki bejuttatott vagy mi?-gúnyolódott Kheira.

-Igen,mert ő dönti el,hogy melyik jelentkező lépjen fel.-közölte egyszerűen a tényt Seb és Demi egyetértően bólogatott.

-Oh,nem hinné az ember!-mondtam és elnéztem a távolba.

-Hát igen ő olyasmi,mint Simon Cowell,csak Marcus inkább teljes európára orientálódik ki.Amikor beszélgettem vele telefonon,azt mondta,hogy ő már az Európa Táborban kiszemelt titeket.Na,de szerintem induljunk,mert már kezd sötétedni és még meg szeretném nézni a színpadokat!-Seb ismét felvette a tekintélyes álcát.

-Oké induljunk!-egyezett bele Dóra,aki teljesen felélénkült a fesztiválról-De arra kíváncsi vagyok,mért pont ez lett a neve....

-Azért,mert állítólag ezt a helyet,ahol épült mindig Pokol dombságnak hívták a helyiek valami mende-monda miatt.Hát ezért ez a neve.-darálta Veron.

-Ezt meg honnan szedted?-kérdezte meglepődötten Demi és még Seb is érdeklődve nézte a szőke lányt.

-Utána néztem a neten,miközben pofázott az a pasi.-megrántott a vállát és elindult az első színpad felé,mi is követtük.

Összesen hét színpad lesz a fesztiválon,amik között vannak kicsik és óriásiak is,azon vitatkoztunk,hogy vajon melyiken lépünk mi fel.Voltak olyanok akik azt mondták,hogy valamelyik pici színpadon lépünk fel,de valaki azt mondta,hogy mi nagy színpadot kapunk.Ez majd holnap kiderül.
Mondjuk mi csak négy színpadot néztünk meg,mert teljesen elfáradtunk a negyedikre.A negyedik viszonylag közel volt a nagy dombhoz,amin világítottak a fénycsóvák,ezért elmentünk oda.
Én mindig úgy tippeltem,hogy ez egy tábortűz lesz,de igazából itt voltak az italos és kajás bódék és sok-sok pad.Mivel sokat mentünk és mindenki elfáradt,ezért rendeltünk kaját mindenkinek,aztán amikor megkaptuk őket leültünk az egyik padhoz és kajáltunk,közben sztorizgattunk és találgattuk,hogy kik lesznek a sztár fellépők.Egyet tudtunk Veron jóvoltából.Tegnap addig zaklatta Twitteren Martin Garrix-et,hogy a fiú elárulta,hogy ő is fellép ott.

-Lányok,most hagyjátok abba,ezt az esztelen csacsogást és figyeljetek rám!-szólt közbe Sebastian.

-Nem vagy te olyan érdekes!-szólt vissza Dóra és egy jó darab kolbászt tömött a szájába.

-Köszönöm a bókot,de arról van szó,hogy a dalokat szeretném megbeszélni veletek!-érvelt Seb.

-Nem ér rá holnap?Nincs kedvem ehhez!-siránkozott Demi,mi meg csak bólogattunk,mert Marcus után semmi kedvünk sem volt az élethez,nemhogy a dalokhoz.

-Az engem nem érdekel!Gyakorolni is el kell kezdeni!-előhúzta a dalszöveglistát-Na,most akkor beszéljük meg!-itt kezdődtek igazán a bajok,mert sehogy sem tudtunk megegyezni.Veron igazán extrém dalokat választott,amiben csak elektronikus számok voltak,Dóra egész tűrhető listát készített,de valószínűleg mindenki ezeket a dalokat választja majd,a lányok szerint az én listámban túl sok volt a  rock,Demié túl poppos volt,Kheira meg random dalokat választott,mert úgy csinálta elmondása szerint,hogy az összes szám címét ráírta kis cetlikre és belerakta őket egy kalapba,majd kihúzta őket.Magyarul nagy fejetlenség volt,de úgy fél óra múlva sikerül megegyezni a dalokban.Volt benne Good Charlotte,Prodigy,LP,All Time Low,David Guetta Avici,Bastille és még sorolhatnám.Mire nagy nehezen kiválasztottuk a listát Seb elment és leadta és még beszélt is avval a nővel,aki ezt rendezi,így csak este tíz órakor értünk haza.

Utána már nem is ettem és nem beszéltem senkivel,csak hamar megfürödtem,aztán bedőltem az ágyba és zenét hallgattam volna,ha valaki nem jelenik meg az ajtómba és zavar meg mindent.Demi volt az teljesen feldúlva.

-Mi történt?-kérdeztem,miközben kihúztam a fülesemet a fülemből és felkeltem.

-Most néztem meg a fesztivál címlapját és ott lesz Adam Lambert!!-meglepő volt Demi egyszerű kijelentésmódja,mert mióta csak ismerem tudom,hogy mennyire szereti az énekest.

-Ez nagyszerű!-lelkesítettem,de ugyanolyan borús maradt az ábrázata.

-Igen,de Kheira teljesen lelombozott!-vinnyogta mérgesen.

-Mért?

-Mert teljesen leszólta és azt mondta,hogyha ott is lesz úgysem lesz ránk kíváncsi és nem fogok vele találkozni.

-Ne is hallgass rá!Majd én beszélek a fejével,oké?-Demi boldogan bólintott és gyorsan kipattogott a szobámból,én meg elindultam a 110-es szoba felé,ahol Kheira lakott.Kopogtam,de nem jött válasz,ezért csak simán besétáltam.

Már sötét honolt a hálószobájába,de még láttam,hogy világít a telefonja,biztos ő is a zenéket hallgatja.
Felcsettintettem a villanyt,de Kheira nem reagált,mert alvómaszk volt a fején és hallani sem hallhatott,mert az ultra puha mamuszomba voltam és ajtó nem volt a háló és a nappali között.Odasétáltam hozzá és megböködtem a vállát,mire morgott párat és lehúzta magáról a maszkot.Két haragos szempár meredt rám.

-Mit akarsz?-morogta tőle nem szokott módon Kheira.

-Beszélni veled,úgyhogy ülj fel.-Kheira úgy is tett és várakozóan nézett rám.

-Na mondd már!Még meg kell hallgatni az összes számot és betanulni a szövegét,én nem ismerem ezeket.-talán egy kicsikét meg lehetett sértődve,mert ő régimódibb és inkább a lírai zeneműveket szereti.

-Mért sértetted meg Demit?-karba tettem a kezem és várta a választ,de ő csak grimaszolt egyet-Na,mondd már!Én is szeretném folytatni,amit te is.

-Azért,mert elegem van visongatásából meg az áradozásaiból!-vont vállat Kheira.

-Figyu,neked van kedvenc bandád vagy előadód?-igazán érdekelt a téma,mert Kheira nem szokta megosztani a zene iránti szeretetét,kivéve ha zongorázik.

-Nincs!Nem találtam egy olyan előadót sem,aminek mindegyik száma tetszene!-ismét csak vállat vont,úgy látszik nem szereti ezt a témát.

-Ugyan,csak van egy!-biztattam,de csak fejrázást kaptam cserébe.

-Jó értem,de akkor sem kell szegényt,így lezúznod a föld alá!

-Értem én,de minek beszél arról,ha tudja,hogy mennyire unom!-érvelt Kheira.

-Azért,mert ő is elviseli,hogy folyton zenei előadásokra ráncigálod,pedig ő sem akar elmenni,de tekintettel van rád!-mindössze egyszer panaszkodott emiatt Demi,de akkor már nagyon ki volt és nem bírta tovább az ilyen zenét,szinte hányingere lett tőle.

-Akkor mér nem szólt?-motyogta a szöszke lány,aki látszólag megsértődött.

-Mert nem akar megsérteni,ez tök logikus!-magyarázom és lehuppanok a sarokban lévő vörös fotelba.

-Nem az!De hagyjuk!-legyint és leheveredik.

-Nem hagyjuk!Tudod lehet,hogy te ilyen véleménnyel vagy erről az énekesről,de Deminek sokat jelent ő.Inspirálja és folyton őt hallgatja,tudja kívülről a dalait és kötődik azokhoz,mert azt hiszi,hogy a dalok mondandója kapcsolódik az életéhez és ez sokat jelent neki.Isteníti őt és erőt ad a fiú neki,mert inspiráló személy.Ő boldog a zenéitől és az interjúktól,mert igazán szereti Adam zenéjét.Sajnálom,hogy neked nincs ilyen előadó,mert igazán jó érzés,ha boldog vagy a zenétől.

-Oké,oké!Megértettem,de akkor is!Ő buzi,minek szereti annyira,úgysem fog vele összejönni!

-Nem buzi,hanem meleg és ne mondj ilyet ez nagyon szemét dolog!És nem azért szereti,mert jól néz ki,hanem azért mert inspirálja Demit a zenéje,de ne veszekedjünk ezen ennyit!Menj és kérj bocsánatot tőle!-nem mozdult,csak szúrósan nézett rám és én visszanéztem.Hosszú perceken keresztül,így vizslattuk egymást,majd megtört a jég és Kheira elindult Demi lakosztálya felé.Kopogott és bement,többet nem hallottam,inkább én is visszavonultam a pihe-puha ágyikómba,hogy meghallgassam a számokat.   

04.A Pataky família.

Sziasztok!
Ezen a kellemes októberi napon meghoztam az új részt!Imádom az őszt és jó kedvem lesz a színes tájtól és a lágy szellőtől is és,ha jó kedvem van akkor ihletem is van!Tehát ma van rész!!!Mert ma happy vagyok! :))
Egyébként szeretném mondani,hogy a Five Second of Summer még jó sokáig nem lesz benne a történetben,de nyugi ami késik nem múlik! ;)
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
                                                                  ******

"A család tényleg remek dolog, meleg, erőt adó és derűs, és az is jó benne, hogy nincs állandóan, folyamatosan jelen. Szerintem ezzel mindenki így van, csak sokan nem merik bevallani."



LIS

A hotel,amiben elszállásoltak minket nagyon szép és tiszta,ugyanakkor nagyon érdekes is.Kívülről egy teljesen átlagos,drága hotelnek tűnik,de ha bemegy az ember akkor látja,hogy igazán egyedi elrendezésű,ilyenek a tulajdonosaik is,akiket csak reggel ismertem meg,de visszatérve a hotelra úgy nézett ki,mint a mesékben a nagy várak,amik cukorból vannak.Teli harsány színekkel,absztrakt mintákkal és sok édességgel,mintha csak a gyerekeknek lenne megcélozva,de emeletenként változnak a stílusok.Az első és második emelet,ilyen mesebeli hangulatú,míg a harmadik,negyedik szint a kényelemről gondoskodik  mégis modern a berendezése,az ötödik emelet meg csakis a szerelmeseknek van tervezve,de ezt inkább nem részletezem,hogy mik vannak itt.Egyébként a régi pincéből és aluljáróból egy diszkót és egy benti fürdőhelyiséget csináltak.Nagyon praktikusak voltak a Pataky szülők.
Rátérve a családra egy igazán egyedi emberekből állt.Bár kinézetre átlagosak voltak,de ha egy kicsit jobban megismeri az ember őket,akkor tudják,hogy nem is annyira egyszerű emberek.
Elsőnek Katával Dóra keresztanyjával ismerkedtem meg,aki hajnalok hajnalán felkeltett minket,mert megyünk várost nézni.Ő egy igazán pörgős,hiperaktív nőszemély,aki imád beszélni és énekelgetni.Az ő ötlete volt az első és második rész dizájnja,mert saját magáról akarta tükrözni a helyet.Hát sikerült is neki.Vidám hangulatú,színes és egyéni,na meg sok a cukor benne.Amikor fiatal volt még Kata és még Magyarországon élt,akkor az anyukája cukrászdájában dolgozott,ahol nemcsak sütiket,hanem tömérdek sok cukrot lehetett kapni,így nagyon hamar megszerette az édességet.
Kata férje Ádám volt,aki semmiben sem hasonlított a feleségére.Nagyon egyszerű becsületes és szótlan ember volt.Értelmes és okos,de nem tűrte a zajongást és az ostoba embereket.Keveset beszélt,de akkor nagyon hatásos volt és célratörő.Ő egy ügyvéd még most is,de szabadidejében a hotellal foglalkozik,ami nagyon jó pénzt hoz a nekik. és van még egy olyan dolog,amit amikor először megláttam teljesen elállt a szavam.Még az idejövetelünk estéjén fogadott Ádám minket és rendes házigazdáshoz híven mindent elmutogatott.Mivel késő volt már minden be volt zárva,de én éhes voltam és azt mondta,hogy ha valami gondunk van keressük a buli helyszínen,én szépen le is mentem hozzá,amikor lángcsóvákat láttam és jól meg is ijedtem,hogy tű ütött ki,de aztán megláttam a férfit,aki a tűzzel játszik.Először elhinni nem akartam,hogy ő Ádám,de aztán az előadása végén elárulta,hogy fiatal korában egy cirkuszban dolgozott és,amikor elhagyta a társulatot nem tudott véglegesen elszakadni a tűzzsonglőrködéssel és minden este gyakorol.Utána elmentünk és ettünk egyet.
A pár első gyereke Áron volt,aki bár együgyűnek és unalmasnak tűnik,de esténként nőnek öltözik és mindenféle helyekre jár,egyébként ő meleg,de nem látszik rajta és jelen pillanatban az utolsó évét járja az egyetemen,utána orvos lesz.
A második gyerek Atilla egészen egyszerűen maga a kabaré,mindenkit oltogat és folyamatosan viccelődik mindenen.Veronnal versenyeztek,hogy ki tud jobb oltásokat és végül a fiú nyert,ő egyébként még középsulis.
A harmadik gyerek,aki mindössze öt perccel fiatalabb Atillánál,az nem más,mint Angyalka.Angyalka leginkább az anyukájára hasonlít kivéve,ha énekel mert akkor szerintem sokszor leköröz bármilyen profi rockert.
De,hogy rá is térjek a mai napra,az történt,hogy reggel hatkor keltett minket Kata,aztán reggeliztünk.

-Na és hogy telt az utatok?-kérdezte Kata,akinek még nem volt ideje rendesen beszélni velünk.

-Eseménydúsan!-feleltem.Éppen le akartam tenni a leveses tálat az asztalra,de az asztal dizájnja hullámos volt és lecsúszott a gödörbe,a tartalma pedig a mellettem ülő Áronra löttyent.Az arcán lévő maradék smink elkenődött,de ő csak kacagott az ügyetlenségemen és tovább evett,mintha semmi sem történt volna.

-Legalább nem unatkoztatok!-mosolygott derűsen Kata és feltörölte a kiömlött levest.

-Hát az biztos!-nevettem fel kényszeresen és gondolni sem akartam a tegnapi napra,túl fárasztó volt.

-Kata!Ne legyél ilyen pofátlan!-horkant fel Ádám és megrovóan nézegette a menyét.

-Ugyan,ebben semmi olyan nem volt!-felelt rá Seb és a másik férfi azonnal elhallgatott.Attól,hogy nagyon hasonló személyiségek voltak,mégsem tudtak kijönni egymással,mert elég hűvösen viselkedtek a másik társaságában.Talán azt hitték,hogy ha a másik a közelükbe van,akkor elveszik a tekintélye.

-Azt gondolom,hogy igenis az volt!-dörrent fel Ádám.

-Lányok!Ma elmegyünk várost nézni!-lépett közbe a veszekedésbe Kata és örömteljesen tapsikolt.

-Mi is jöhetünk?-kérdezte Angyalka.

-Igen,fiúk ti jöttök?-kérdezte fiait a nő,Attila nemmel felelt,de Áron végül belement mert a mai napra nem volt semmi dolga.-Reggeli után azonnal indulunk!-a kaja többi részében nem sokat beszélgettünk,mert a két férfi beszélgetése elrontotta a hangulatot és sokan fáradtak voltunk.Veronnal és Dórával is próbáltam telepatikusan beszélgetni és úgy vettem ki a nézésükből,hogy ők is kellemetlennek tartják a helyzetet.
Pár perc múlva végeztünk és mindenki felment,hogy átöltözzön és felkészüljön az útra.Én egy kényelmes ruhát vettem fel és összekötöttem egy copfba a hajam,sminket pedig nem raktam fel magamra,aztán lementem hallba a többiekhez.Már mindenki ott volt,így elindultunk.Gyalog mentünk,mert Kata szerint a busz az drága.
A fél nap avval telt el,hogy múzeumokat néztünk,ami nagyon érdekes volt,de ugyanakkor fárasztó is mert Kata nem úgy csinálta meg az útitervet,hogy minden olyan dolgot megnézünk ami közel van egymáshoz,hanem bizonyos csoportokra osztotta őket.
Nehezen,de délben végeztünk és elmentünk enni az egyik közeli kis eldugott étterembe,ahol krumplis lepényt ettem,érdekes íze volt,de nem lett a kedvencem.
Amikor már mentünk volna tovább Sebastian robogott be az étterembe és gyorsan rendelt magának egy teát.

-Te meg,hogy kerültél ide?-jött az érthető kérdés Kheira szájából,aki nem igazán kedvelte a fiút.

-Lekövettem a telefonotokat!-mondta halál nyugodtan,mire a szőke lány teljesen ledöbbent és hüledezve bámulta a görög fiút.

-Ohhh......hogy te már csak ilyen könnyen nyomod!-morfondírozott és még mindig hitetlenkedve hátradőlt a székén.

-Igen,na de nem ezért jöttem!-csapta össze vaskos tenyerét Seb-Csak tájékoztatni akarlak titeket,hogy holnap ellátogatunk a fesztivál helyszínére,hogy felmérjük a terepet,aztán lassan ki kéne választani a dalokat is.

-Igen!Ezen már én is sokat gondolkoztam és azon is,hogy milyen ruhákat vegyünk fel.....-Veron most is hű volt önmagához és ismét a ruhákra tért rá.

-Nekem az teljesen mindegy,mert lényegtelen!Oldjátok meg ti,viszont a dalokat válasszátok ti ki!-parancsolgatott és odacsapott az asztalra pár papírt,amin számok voltak-Ezek közül választhattok nagyjából úgy tizenhármat,de majd még megkérdezem.-körbeadtuk egymásnak a lapot és hát elég különböző dalok szerepeltek rajta,de mindenképpen fesztiváldalok voltak ezek,nehezek és könnyűek egyaránt,csak melyikeket adjuk elő,mert az biztos,hogy nehezen fogunk megegyezni a dalokban.Főleg,hogy teljesen más az ízlésvilágunk.Dóra például a rockot és a népzenét szereti,Demi a pörgős számokat,Veron az elektronikus buli számokat,Kheira az alternatív és komolyzenét kedveli és én meghallgatok mindenféle számot.
Tehát nem lesz könnyű egy harc a kiválasztás.
Miután megnéztük a lapot otthagytuk Sebastiant egyedül és mentünk tovább a városnéző körútra,ahol szinte minden nevezetességet megnéztünk és a végéra hagytuk a London Eye nevű óriáskereket.
A sor óriási volt pedig már egész későre járt és mi csak vártunk és vártunk,hogy közelebb kerüljünk az utolsó látnivalóhoz.Már az előttünk lévők ültek be mikor elénk tolakodott valaki és kárpótlásból aláírást osztott.Mi meg csak néztünk,hogy mit akar ez a hülye. 

  Aztán egyszer csak Veron felvisított,mint aki megőrült.

-Tudjátok ki volt ez?-hujjogott.

-Ki?-kérdeztük mindnyájan.

-Martin Garrix!-és erre mindenki lekövült,majd egy perc múlva mindannyian visítoztunk.

-Ezt el sem hiszem!Láttuk!Van aláírásunk!WÍÍÍÍÍÍ!Vajon ott lesz a fesztiválon?-magamon kívül voltam az örömtől,mert bár külsőről nem tudtam volna felismerni,de a zenéjét nagyon imádtam és ki nem örülne,ha egy ilyen Dj-vel találkozna élőben.

-Lehet....-elmélkedett Kheira és Dóra meg Demi,csak egyetértően bólogattak,ők már kevésbé voltak feldobva,mert szeretni szerették de nem annyira,mint mi.

-Úhh,szupi!-tapsikolt Veron,aztán meg szóltak,hogy bemehetünk a kapszulába vagy mibe.
Hüledezve léptünk be a helyiségbe és néztük,ahogy lassan emelkedünk fel és fel.Itt már kevésbé voltunk olyan lelkesek....Veron és Dóra már rosszul voltak és engem is a hányinger kerülgetett,de tartottam magam.

-Nyugi lányok,ha meglátjátok a csodás tájat és a lemenő nap utolsó sugarait akkor majd jobb lesz!-bíztatott minket Kata.Elmerengve nézte a távolt,arcán buta mosoly ült.-Tudjátok itt kérte meg a kezem a férjem,én pedig itt jelentettem be az első terhességemet.Ez olyan sok emléket felhoz.Azért menekültek el és nem jöttek el velünk a gyerekek,pedig az elején el akartak jönni.-szipogott az anyuka felindultságában és Dóra jól megszorongatta vigasztalás képpen.

Mire lenyugodtak a kedélyek elég magasra értünk,hogy lássuk a csodás Londont.Tényleg igaza volt Katának.Gyönyörű volt a kilátás!A nap már nagyon lent volt az égen,de még aranysárgán bevilágította a várost,a Temze vize meg-meg csillant az aranysugarak fürdőjében és az emberek sütkérezve,nyugisan sétálgattak a parton és az egész városban,de sokan még csak most mentek haza,amitől sürgő-forgó lett a belváros.Igazi kiélezett ellentétek vonultak végig a városon,mintha minden egyes része el lenne különítve és az adott helyen csak egy valamit lehetne csinálni.
Nagy sajnálatomra hamar leértünk,de sikerült pár jó fotót készíteni a kilátásról.Amikor leértünk,úgy döntöttünk,hogy eszünk egyet és ismét beültünk de most nem jött Seb és nem történt semmi.Mivel már sötét volt és Kheira győzködte Katát,hogy menjünk piros emeletes busszal,ezért végül azzal mentünk haza.Mondjuk nem értettem Kheira nagy lelkesedését,mert ő itt él az Egyesült Királyságban.
Amikor hazaértünk lementünk a családi nappaliba és az összes Pataky-val együtt beszélgettünk,bolondoztunk egyet.Persze ez Dórának nem tetszett,mert zavarba hozták és lejáratták elmondása szerint,pedig semmi olyan nem volt.Áron a beöltözős ruháiban bemutatózott és itt volt a barátja,akit Danielnek hívnak és még beszélgettünk,sztorizgattunk,de egyéb nem történt.
Csak később este tudtunk öten beszélgetni és miután a dalokat is kiválasztottuk Dóra borúsan megszólalt.

-Néha olyan szívás ez a család,egy normális embert sem ismerek benne,de még magamat sem mondanám normálisnak!-morgott és bevonult a saját szobájába.

Miután lefürödtem felhívtam apát.

-Szia,kincsem!-köszönt boldogan.

-Szia,hogy vagy?-kérdeztem.

-Már vártam a hívásodat és anyád is,de ő már munkában van....-sóhajtott csalódottan.-De most te mesélj!-így hát elmeséltem neki a városlátogatást és a Pataky családot is és,hogy Dóra mennyire rosszul áll hozzá a családjához.

-Tudod,ha nem is most,de rá fog jönni,hogy a család mennyire is fontos és mennyi plusz energiát ad az embernek,csak hinni kell az összetartóerejében és minden jó lesz!Lis,ezt te is jól tartsd észben és bármi lesz fordulj,hozzánk!-mondta meghatottan,mert tudtam hogy most mennyire szenvedélyesen gondol a múltra a jelenre és a jövőre.-De persze a család nem feltétlenül a vér szerinti családod lehet.....-és belekezdett hosszú,véget nem érő meséjébe.       

03.Utazás

Sziasztok!
Fáradtan,kómásan és az iskola miatt kiszívott energiák nélkül,de sikerült megírnom a harmadik részt.Most van az utolsó évem,de nem akar sikerülni a tanulás vagyis inkább én nem akarok nekiállni a tanulásnak,de tanulnom kell,nehogy elvegyék a gépet és akkor nem tudok részeket írni!
Nektek,hogy megy a suli???-Mert nekem lassan és folyton nosztalgikus kedvem lesz bármitől!
Csak ennyi közölni valóm van!
Puszi,Lulu.

U.I.: I hate Fizika!

                                                      ***********

"A repterek gyakran csak pontokat jelentenek az emberi életben, a köztes tereket a helyek és az emberek között, a senki földjét aközött, ami már megtörtént és ami még csak most fog történni."


Lis.



Pár pillanat érkeztünk be a repülőtérre.Óriási volt és zsúfolásig volt emberekkel.Mivel én még nem utaztam repülővel,ezért Sebastian volt a vezető,aki tegnapelőtt érkezett hozzánk,miután Kheira és Dóra szüleit is meglátogatta.
Elég simán ment minden mindaddig,ameddig a Check-inhez nem értünk,először az én beszállókártyámat rendezte,aztán az övét.Már darálta is a szöveget,de úgy a felénél félbeszakította az evvel foglalkozó nő.

-Sajnálom,de úgy látszik,hogy az ön kártyáját elkeverték vagy odaadták másnak.-sajnálkozva nézett a vörös nő és várta Sebastian reakcióját.

-Micsoda?Asszonyom nekem sürgősen el kell jutnom az Egyesült Királyságba!Oldja meg valahogy,de nekem a mostani járattal kell mennem!-harsányan kiabált,de azért megőrizte a hűvös eleganciáját.

A nő párat pötyögött a gépbe és telefonon is beszélt valakivel,de a végén tehetetlenül ránézett a görög pasira és szólásra nyitotta vastagon rúzsozott száját.

-Sajnálom,de nem tudok semmit sem tenni,valami keveredés történhetett és odaadták másnak a beszállókártyáját.

-Na,de hölgyem!Már jövőhéten külön szóltam maguknak,hogy két beszállójegyet mindenképp rakjanak el!Hogyan lehet ennyire felelőtlen!-szemrehányóan méregette a zavarba jött nőt,aki már majdnem bőgött.

-Sajnálom,de a következő járattal ingyenesen utazhat.-mentegetőzött a vörös nő.

-És nekem,így meg lesz oldva minden gondom?Nekem egy fontos tárgyalásom lesz!-persze ez nem volt igaz,de rá kellett játszani hátha valahogy mégis megoldják a gondot,de a nő még így sem tudott semmit sem tenni és csak bűnbánóan nézte Sebastiant.

-Elnézését kérjük,de ennél többet nem tudunk tenni önért!-már türelmetlenkedhettek a hátunk mögött álldogáló emberek,mert a nő el akart minket zavarni.Gyorsan odafordultam a férfihez.

-Most mi lesz?-kérdeztem.Vele ellentétben én egy cseppet sem tudtam mit kell tennem,miután elmegyek innen,de ő csak megvonta a vállát és magával szembe fordított.

-Ügyes vagy,megoldod!Majd találkozunk,az a lényeg,hogy várj meg a reptéren és ne menj egyből a hotelba.Na,szia!Menj!-megfordított és ellökött.Egyedül maradtam,egy darabig nézegelődtem,aztán elindultam oda ahova mindenki ment.Most kellett leadni a bőröndünket,miután megtörtént a procedúra ismét nem tudtam,hogy mi van.....

Egy random embert megkérdeztem,hogy utána hova kell menni és ő kedvesen elvezetett oda,ahol a biztonsági ellenőrzés folyik.Ez is elég hamar megvolt és zökkenőmentesen folyt,így amikor végeztem a SkyCourtba mentem,ahol vettem magamnak egy jó adag erős kávét.Ez legalább megnyugtatja az idegeimet,amik elég rendesen felborzolódtak.Eddig nem is nagyon foglalkoztam vele,mert mindenféle ellenőrzésen mentem keresztül,de így,hogy nemsokára felszállunk mindenféle halálfélelem kerülgetett.Nem volt senki,aki biztatott volna vagy kapaszkodhattam volna bele.Teljesen egyedül maradtam és azt sem tudtam,hogy mit kezdjek magammal.

Nagyjából a felszállás előtt elmentem a kapukhoz,ahol megnézték az útlevelemet és a beszállókártyámat is,de ez gyorsan zajlott és a végén arra lettem figyelmes,hogy már szállhatunk fel a repülőre.Egy aránylag normális részlegre kerültem,ami teli volt nyugdíjasokkal,tehát egy roppant izgalmas repülés vár rám.



A mellettem lévő öreg bácsi keltegetett,hogy kössem be az övem,mert leszállunk.Amit bekötöttem az övemet éreztem a nyomást a fülembe,de gyorsan el is múlt és pár perc múlva kiszállhattunk a gépből.Óriási monstrum volt,el nem tudtam képzelni,hogy ezen utaztam!Óriási,le is fotóztam.Talán Sebastian is ezzel jön....


A London-Heathrow-i repülőtér csodálatos volt,mivel már este érkeztem meg,ezért ki volt világítva és nagyon mutatós volt.

Londonhoz méltó,már amennyire ismertem én Londont,azaz csak a tévéből és képekről meg Dóra beszámolójáról,mert az anyja bátyja itt él és elég sokat van itt.Ő és a lányok már ott lehetnek náluk.A családnak egy nagy hotelje van és az lesz a szállásunk.
Miután átestem az ismét megtörténő ellenőrzésen elmentem a csomagomért,ami sikeresen és sértetlenül eljutott idáig.Amikor megvolt a csomagátvétel,úgy döntöttem,hogy körülnézek a boltokba és veszek valami kaját és szuvenírokat.
Valami furcsa ízű angol kaját ettem,ami ha nem lenne erős gyomrom biztos,hogy a vécében landolna,mert kihánynám.
Vettem pár emeletes buszt és angol katonás porcelánokat,pólókat a családnak,aztán bekapcsoltam a telefonomat és írtam Dórának,hogy késni fogunk,mire megbombáztak a hívásaikkal a lányok,de egyiket sem vettem fel,mert tudtam,hogy abból csak a baj lenne,így hát kapta Demitől egy jó hosszú,bosszús üzenetet:
Kedves Lis!
Remélem nem direkt nem vetted fel a telefont és csak viccelsz,hogy Sebet nem engedték felszállni.Kérlek hívj vissza,mert megöli az idegzetemet ez a sok stressz és galiba.Tudod velünk semmi sem megy könnyedén,Veront is fél óráig kellett keresni a repteren,Kheira meg egész úton rosszul volt és lehányta az egyik légiutas kísérőt,így most fizetheti ki a ruhát,ami nem értem mért kerül olyan sokba,én nekem meg pluszba füzetnem kellett,mert túl nehéz volt a táskám.Teljes fejetlenség van és remélem azért éjfél előtt még ideértek,mert akkor bezár az egész hotel.Remélem időben és sikeresen itt lesztek,na meg remélem minden cuccotok meg van.

Sok puszi,
Demi.<3


Inkább nem írtam vissza,de miután vagy még két ilyen üzenetet írt,inkább szóltam,hogy eddig minden simán megy,már csak Sebastian hiányzik,aztán ő meg szólt,hogy holnap városlátogatás,úgyhogy ne csináljunk semmi kitérőt idefelé,mert el fogunk fáradni és többet nem írt,de én sem nagyon feszegettem a beszélgetést,mert láthatóan mindenki feszült volt és fáradt,ahogy én is,de a reptér közepén nem aludhatok be,nehogy ellopják a cuccaimat.
Egy darabig unaloműzés képpen videókat nézegettem,zenéz hallgattam,aztán olvastam,de még random emberekkel is beszélgettem,de sehogy sem akart jönni Seb.Mígnem,úgy két és fél óra várakozás után jött az üzenet,hogy bent van az épületben és jelenleg engem keres.Kerestük még egymást egy darabig,de aztán megtaláltam őt és szerencsére vele is minden rendben volt.

-Na akkor mehetünk?-kérdeztem a fáradtságtól felocsúdva.

-Igen!-mondta fáradtan és kimentünk a nyüzsgő repülőtérről.

Végül egy busszal mentünk a szálláshelyre.Útközben kevés látnivalót láttunk a városból,de még így is felülmúlhatatlan érzés volt végigautókázni az óriási városon  

02.Szülői szigor.

Sziasztok!
Hamarabb,mint a tervezett de meghoztam az új részt.Ebben a részben sem lesz semmi extra,de kellenek olyan részek is,amelyek csak bevezetőként szolgálnak a blogban.Remélem valamennyire elnyeri a tetszéseteket és feliratkoztok vagy kommenteltek.....
Csak ennyit szerettem volna közölni.....Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.

                                                                  ********

"Ha elhatározzuk, hogy sikeresek leszünk, akkor azok is leszünk... Az erős akarat diadalt arat."
Lis

Sok ember rendelkezik azzal a bizonyos rossz tulajdonsággal,amit idegességnek hívnak.Én is így vagyok vele és ebben a szent minutumban is épp rágódom önmagamban és a lehető legrosszabb válaszokat találom ki.
Apa előttem ül és a mindennap megjelenő újságját olvasgatja,én addig meg sem szólalhatok,mert nálunk az nagy hiba,ha a családfőt kizökkentjük a minden este fél nyolckor történő olvasásából,addig ott topoghatok előtte idegesen,míg ő nyugodtan olvas.
Hosszú,bozontos szemöldökét összevonja,szája keskeny vonallá préselődik talán ideges.Ez nem jó jel,de azt is jelentheti,hogy végzett.
És végül tényleg letette az újságot és kissé dühös tekintetét rám emelte.

-Mi az ami ennyire sürgős?-nézett rám karba tett kézzel,de minthogy egy percet sem tud nyugton ülni el kezdte hajtogatni az újságot.

-Hát ez igen kényes kérdés lesz,de akár egész életemre kihathat......-először mindig meggyőzően vagy sejtetően kezdek,aztán apa türelmetlenül beledob a mély vízbe,de most csak felemelte a jobb szemöldökét.

-Csak nem azt akarod mondani,hogy terhes vagy?-kérdezte higgadtan,ami elég furcsa volt az ő esetében,mert szinte mindig mindent túl drámázott.

-Nem vagyok terhes és pasim sincs,de még le sem tartóztattak!-mindig ezekkel a kérdésekkel jött,ha valamit kérni akartam tőle.

-Akkor tehát valami kérésed lesz.-szinte azonnal elővette a pénztárcáját és már vette elő a pénzt.

-Most nem pénzt akarok kérni!-határozottan csengett a hangom,de természetesen a végén megcsuklott-Ezt nehéz lesz elmondanom,de ha már belekezdtem elmondom!-ő csak bólintott és utána elmondtam az egész történetet,amit én tudtam.Apa pedig csak egész végig bólogatott és hümmögött.

-Tudod,én nagyon szívesen elengednélek,de mi lesz anyáddal?-ismét visszaváltott a mindennapi stílusába és végre lehetett vele normálisan beszélni-Tudod milyen is ő,szét stresszelné  magát és ha valami bajod lenne,akkor az csakis az én hibám lesz.És mellette én is átaggódhatnám azt az időszakot amíg nem vagy itthon....

-De,apa!Már elég idős vagyok és tudod,hogy csak egy hetes lenne az egész és semmi több.Utána mennék haza.-rámeresztettem a kiskutyaszemeimet,de nem igazán hatott rá.

-Lis,ugye tudod,hogy ez nem olyan könnyű,minthogy felszállsz a gépre és ott vagy?-kérdezte mély hangon.

-Tudom,de nem én leszek ott egyedül,öten csak összehozunk valami és ott van még Sebastian is!-rikkantottam élesen-Akkor kérdezd meg anyát.-előkotortam a lila telefonomat és megkerestem anya számát,majd hívtam is és apa kezébe nyomtam,aki amint felvette anyám ki is ment a szobából.

Amíg várakoztam leültem egy székre és próbáltam elvonni a figyelmemet és nem hallgatolózni,de nehéz is lett volna úgy,hogy apa alig hallhatóan beszélt.A nagy várakozás annyira lekötött,hogy észre sem vettem azt,hogy apa ismét visszatért a szobába.

-Megengedte!-csak ennyit mondott,majd kiment a szobából és bezárkózott a hálószobájukba-De csak egy feltétellel!-kiáltott-Ha eljön ide az a fickó!

-Oké,Köszi!-rikkantottam és felszökdécseltem a szobámba,ahol mindenkinek küldtem egy üzenetet,hogy én mehetek és nemsokára jöttek a válaszok.
    


Veronique

Lesétáltam a lépcsőn és egyenesen anyába futottam,aki valamit nagyon keresett.

-Szia anyu!Mit keresel ennyire?-kérdeztem.

-Az új blézeremet!-mondta futtában és besietett a konyhába.

-A radiátoron van-elnéztem jobbra és azonnal föltűnt.

-Hol??Hozd ide!-visítozott és én meg odacsoszogtam a radiátorhoz és bevittem anyámnak,aki kikapta a kezemből,fölvette magára és tovább csinálta a salátáját-Nem igaz,hogy pont most kell szabadságra mennie a házvezetőnőnek!-morogta.

-Kérdezhetek valamit?-most kell megkérdeznem tőle a fesztivált,mert úgysem figyel ide és mindenre igent mond.

-Persze,de siess nincs sok időm!-tovább szorgoskodott,de az előző salátát beledobta a kukába és helyette két joghurtot tett a táskájába.

-Elmehetek egy fesztiválra?

-Persze,persze!-mondogatta monoton hangon és kisietett a konyhából,ismét késésben volt a munkából.

Visszasétáltam a szobámba és ledőltem aludni,későn volt már felhívni a csajokat.


Demi

Szorgosan toporogtam a nagyi mellett és vártam,hogy adjon nekem valami munkát.Annyira vártam a lányok hívását,hogy semmivel sem tudtam lekötni magam,még jógával sem,pedig az mindig segít.Ezért lementem öreganyámhoz hátha segíthetek neki,de őt nagyon lekötötte a lekvárfőzés és nem volt hajlandó hozzám szólni,csak magában énekelgetett egy régi nótát.
Megbökdöstem a kezét,mire hirtelen megpördült és a hirtelen mozzanattól majdnem hátraestem.

-Mit akarsz lányom?Szegény öreganyádat nyúzod!!-ide-oda hajigálta a fakanalat és a lekvár mindenfelé repült.

-Bocsi mama!Csak annyit akartam kérdezni,hogy segíthetek valamit?-meghunyászkodva néztem a piros strandpapucsomat és hallgattam a nagyi morgását.

-Felhozhatnád a pincéből az üres befőttesüvegeket,nyomás!-szalutáltam neki,de erre ő még jobban elkomorodott és inkább lementem a sötét pincébe,a telefonommal világítottam és nagy nehezen,de megtaláltam az üres üveget,amik egy nagy kupacba hevertek.
Egy kosárba pakoltam őket,óvatosan nehogy eltörjenek és nehogy még jobban feldühítsem a nagyit.Telepakoltam a nagy kosarat és kifelé indultam.A lépcsőkön fölfelé elkezdett rezegni a telefonom és nagy nehezen kihalásztam a zsebemből.Dóra neve villogott.

-Igen?-gyorsan felvettem és óvatosan neki indultam a lépcsőnek.

-Szia!-a hangja megtört és szomorú volt.

-Mi történt?-volt egy enyhe sejtésem,de nem akartam magamat elszólni.

-Nem engednek el!-fakadt ki.

-Miiiii?-heves indulatomban elengedtem a kosarat és az nagy csörömpölések közepette gurult le a lépcsőn.

-Mi volt ez?-kérdezte riadtan Dóra a vonal túlsó végéről.

-Csak pár üveg....-nagyjából úgy húsz.-Na,de mesélj!Mért nem engednek?

-Szerintük ez veszélyes és mi van,ha csak becsapnak vagy lezuhan a gépünk,de legfőképpen a tanulásra kéne összpontosítanom,mert ha nem akkor hogy lesz az Erzsikének cukrászdája?!-éreztem,hogy a sírás kerülgeti,de lehet hogy már sírt is,de nem tudtam megkérdezni,mert a mama egy hirtelen mozdulattal kitépte a kezemből a készüléket és bedugta a zsebébe,aztán rám nézett.
A tekintete sötét volt,ráncai összegyűltek és vékony száját egy egyenes vonallá húzta,arca kipirosodott,testtartása merev lett.

-Mit csináltál?Ez volt az összes üvegem???Most kárba vész az összes lekvár!!Te hálátlan!!Most menj,takarodj!!Értetted??-egy darabig döbbenten álltam,de aztán elsétáltam mellette és fölbaktattam,de azért kicsempésztem a zsebéből kilógó telefont.

Amikor  már a szobában voltam leültem az ágyamra és Veron számát hívtam.Jó darabig kicsöngött,de aztán nyűgösen,de beleszólt a lány.

-Mit akarsz reggel háromkor?-morogta,mint egy medve.

-Ó,bocsi!El is felejtettem,hogy nem egy időzónában vagyunk!Bocsi,bocsi,de vészhelyzet van!-mentegetőztem és vártam,hogy valami reakció legyen,de Veron csak egy sóhajtásra méltatott.

-Dórára gondolsz?-kérdezte.

-Igen,de honnan tudod?-neki mondta meg először??

-Vagy egy órája hívhatott......

-És nem is szóltál?!!-teljesen felháborodtam.

-Azt mondta,hogy ne szóljak senkinek,majd ő elintézi!-láttam,ahogy megvonja a vállát és lazán elterül az ágyon.

-Ohh...és csak,úgy tétlenül hagytad?-kérdőre kellett vonnom,mert igazán intézkedhetett volna valamit.

-Mit vársz tőlem!Ilyenkor én alszom,este van!-morgott.

-Jól van,de ez nem mentség!Ennyit megtehetnél igazán,de én  majd intézkedem helyetted is!-kinyomtam a telefont és feltüzelve hívtam Dóráék vezetékesét.Erzsi vette fel és gyorsan meg is mondtam neki,hogy adja oda a telefont valamelyik szülőnek.Az anyukája jelentkezett,de ő alig tudott valamit angolul és én sem tudom az ő nyelvüket,tehát a lány anyukája átadta a családfőnek a kagylót.Nem volt valami bőbeszédű és kerek perec megmondta,hogy Dóra nem megy sehova és ugyanúgy letette a kagylót,mint én Veronnál.
Frusztráltan ledőltem az ágyamra és visszahívtam Veront.

-Mi van?-morogta mérgesen-Az embert már aludni sem hagyják!

-Hívd fel Dóra szüleit és te is beszélj velük!-utasítottam és megint letettem a kagylót.Éreztem,hogy megfogja csinálni és innentől már csak várnom kellett.Beletelt vagy tizenöt perc mire a szőke lány visszahívott és közölte,hogy ő sem ment semmire,hát tárcsáztam a skandináv lányt.

-Igen?-ő már kedvesen és valamennyivel üdébben szólt bele a telefonba,de érthető mert ő meg is írta,hogy jöhet.

-Lis!A tanácsodra van szükségem!-egyből rácsapta és meg sem vártam a választ,azonnal eldaráltam az elszomorító híreket.

-Neeee!Pedig már annyira örültem a fesztiválnak!-ő is teljesen letört,de csak lesz valami ötlete,talán Kheira is tudna valami tanácsot adni.


Kheira

Már a könnyeimmel küszködtem.Csalódott voltam,hogy nem engedtek és előre féltem a lányok csalódásától.Erről is csak én tehetek,hogy lehetek ilyen szerencsétlen???
Bezártam a fürdőajtót és lecsúsztam a hideg kőre.Már bőgtem,nagy könnyek folytak le az államról és rácsöppentek a fehér csempére.
Lefeküdtem a földre és vártam,hogy átjárja testemet a hideg,de csak vártam és vártam.Nem is nyugodtam meg,de még csak nem is fáztam.A hidegtől általában mindig megnyugszom,de ma nem hatott.
Már az alvás határán voltam,amikor lágy szonett hallatszott a zsebemből.Valaki hív.
Előszedtem a telefont és felvettem,Lis volt az.

-Szia,Kheira!Baj van a Paradicsomban!-előre féltem,mert valószínűleg elárulom majd magamat és akkor még lesz egy bajuk.

-Mi az?-a hangom vékony volt és remegett,ezt ő is észrevehette.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Nem,de először mondd meg,hogy mi a bajod,aztán én!-így talán megmenekülhetek a bőgéstől,hogyha valami elvonja a figyelmemet.

-Dórát nem engedik el a fesztiválra!-felnevettem,hangosan-Ebben mi olyan nevetséges?-horkant fel Lis.

-Engem sem engednek,az van!

-Basszus!Ilyen nincs!-egy kicsit tétovázott Lis,de aztán ismét megszólalt-Biztosan nem tudod meggyőzni őket?

-Nem,már próbáltam.Vagy fél órát kérleltem őket,de nem engednek....-megint elgyengültem és éreztem,hogy a sírás határán vagyok,ezért inkább gyorsan elköszöntem és letette,valószínűleg meglepődhetett Lis.


Demi


A telefonom megint megcsörrent és most épp Lis volt az.

-Na,mire jutottál?-trilláztam és bíztam a Jó Istenben,hogy jutottak valamire.

-Rosszabb a helyzet,mint gondoltuk!-mondta sokat sejtetően.

-Ugye nem az,amire gondolok?-volt egy apró sejtésem.

-Ha arra gondolsz,hogy Kheira sem jöhet,akkor eltaláltad!-mondta kedvtelenül-Valahogy éreztem,hogy ez sem megy simán.....-mélázgatott.

-Hát igen!De csak van valami megoldás!-csak pozitívnak kell lenni.

-Szerintem már nincs,ha egyvalakit mégis sikerül elhívni,akkor biztos,hogy a másikat nem fogják engedi.Nincs akkora szerencsénk.-elszomorító,de igaz volt minden egyes szava.

-De csak van valami megold......

-Demi,nincs!Mit tehetünk még?-kiáltott közbe Lis feszülten.

-Öhmmm.

-Na,látod?Te sem tudsz semmit!-motyogta elkeseredetten.

-Akkor hívom Sebastiant és szólok,hogy le van fújva a terv.

-Hát,persze!Sebastian!-rikantotta Lis.

-Mi van vele?

-Ő talán tud segíteni!-halottam,hogy mocorog a vonal túlsó végén-Ugye mondtam,hogy anyáék csak úgy engednek el,ha láthatják és beszélhetnek Sebbel!Az egész annyi lesz,hogy elmegy hozzájuk Seb és jobb belátásra bírja a szülőket!-ötletelt és nem is volt hülyeség,ami mond.

-Ez jó!Fel is hívom!Szia!-Lis volt az első,akitől ma elköszöntem telefonon.


Dóra

Valaki vadul rázta a vállamat,de figyelmen kívül hagytam őt egy darabig,de utána már annyira idegesítő volt a rázogatás,hogy kinyitottam a szemem,tudnom kell kit öljek meg kora reggel.
Bárcsak ne nyitottam volna ki barna íriszeimet......azonnal megvakított a nap,de ki húzta fel a redőnyömet.Már három napja le van húzva és teljes sötétben,begubózva élek a szobámban,csipszen és csapvízen élve.
Anya volt a támadóm,aki még mindig vadul rázogatott és zavaróan közel tolta az arcát az enyémhez.Hol a magánszféra?

-Mit akarsz tőlem?-nyögtem elkeseredetten.

-Kelj fel,aztán megtudod!-rikkantotta.

-Nem akarok!Aludni akarok!-nyűgösködtem.

-Oké,akkor nem mehetsz arra a fesztiválra vagy mire!-nem hittem a fülemnek,azt hittem már hallucinálok és beképzelem magamnak ezt az egészet.

-Miiii?-azonnal kiugrottam a meleg ágyikómból és odarohantam anyuhoz-Igaz ez?-megragadtam a vállát és hitetlenkedő pillantással néztem bele a barna szemekbe.

-Igen,ma eljött hozzánk valami Sebastian és ragaszkodott,hogy menj te is el és bebizonyította,hogy tényleg nem egy csaló!-mondta teljesen nyugodtan-És Kheira szülei is találkoztak vele és végül ő is mehet!-elvigyorodott és elégedetten nézegette a műsoromat,ami annyiból állt,hogy fel alá ugráltam és visongtam,mint egy őrült.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!Ez annyira csodás,hogy aludni kell rá!-és elégedetten visszapattantam a meleg paplan alá,de ma legalább boldogan,nem mit az előző három napban,amikor nem éreztem mást,csak csalódást,hogy kihagyom ezt az egyszeri lehetőséget.De most legalább bizonyíthatok,vagyis bizonyíthatunk,hogy jobbak vagyunk a harmadik helyezésnél!