03.Utazás

Sziasztok!
Fáradtan,kómásan és az iskola miatt kiszívott energiák nélkül,de sikerült megírnom a harmadik részt.Most van az utolsó évem,de nem akar sikerülni a tanulás vagyis inkább én nem akarok nekiállni a tanulásnak,de tanulnom kell,nehogy elvegyék a gépet és akkor nem tudok részeket írni!
Nektek,hogy megy a suli???-Mert nekem lassan és folyton nosztalgikus kedvem lesz bármitől!
Csak ennyi közölni valóm van!
Puszi,Lulu.

U.I.: I hate Fizika!

                                                      ***********

"A repterek gyakran csak pontokat jelentenek az emberi életben, a köztes tereket a helyek és az emberek között, a senki földjét aközött, ami már megtörtént és ami még csak most fog történni."


Lis.



Pár pillanat érkeztünk be a repülőtérre.Óriási volt és zsúfolásig volt emberekkel.Mivel én még nem utaztam repülővel,ezért Sebastian volt a vezető,aki tegnapelőtt érkezett hozzánk,miután Kheira és Dóra szüleit is meglátogatta.
Elég simán ment minden mindaddig,ameddig a Check-inhez nem értünk,először az én beszállókártyámat rendezte,aztán az övét.Már darálta is a szöveget,de úgy a felénél félbeszakította az evvel foglalkozó nő.

-Sajnálom,de úgy látszik,hogy az ön kártyáját elkeverték vagy odaadták másnak.-sajnálkozva nézett a vörös nő és várta Sebastian reakcióját.

-Micsoda?Asszonyom nekem sürgősen el kell jutnom az Egyesült Királyságba!Oldja meg valahogy,de nekem a mostani járattal kell mennem!-harsányan kiabált,de azért megőrizte a hűvös eleganciáját.

A nő párat pötyögött a gépbe és telefonon is beszélt valakivel,de a végén tehetetlenül ránézett a görög pasira és szólásra nyitotta vastagon rúzsozott száját.

-Sajnálom,de nem tudok semmit sem tenni,valami keveredés történhetett és odaadták másnak a beszállókártyáját.

-Na,de hölgyem!Már jövőhéten külön szóltam maguknak,hogy két beszállójegyet mindenképp rakjanak el!Hogyan lehet ennyire felelőtlen!-szemrehányóan méregette a zavarba jött nőt,aki már majdnem bőgött.

-Sajnálom,de a következő járattal ingyenesen utazhat.-mentegetőzött a vörös nő.

-És nekem,így meg lesz oldva minden gondom?Nekem egy fontos tárgyalásom lesz!-persze ez nem volt igaz,de rá kellett játszani hátha valahogy mégis megoldják a gondot,de a nő még így sem tudott semmit sem tenni és csak bűnbánóan nézte Sebastiant.

-Elnézését kérjük,de ennél többet nem tudunk tenni önért!-már türelmetlenkedhettek a hátunk mögött álldogáló emberek,mert a nő el akart minket zavarni.Gyorsan odafordultam a férfihez.

-Most mi lesz?-kérdeztem.Vele ellentétben én egy cseppet sem tudtam mit kell tennem,miután elmegyek innen,de ő csak megvonta a vállát és magával szembe fordított.

-Ügyes vagy,megoldod!Majd találkozunk,az a lényeg,hogy várj meg a reptéren és ne menj egyből a hotelba.Na,szia!Menj!-megfordított és ellökött.Egyedül maradtam,egy darabig nézegelődtem,aztán elindultam oda ahova mindenki ment.Most kellett leadni a bőröndünket,miután megtörtént a procedúra ismét nem tudtam,hogy mi van.....

Egy random embert megkérdeztem,hogy utána hova kell menni és ő kedvesen elvezetett oda,ahol a biztonsági ellenőrzés folyik.Ez is elég hamar megvolt és zökkenőmentesen folyt,így amikor végeztem a SkyCourtba mentem,ahol vettem magamnak egy jó adag erős kávét.Ez legalább megnyugtatja az idegeimet,amik elég rendesen felborzolódtak.Eddig nem is nagyon foglalkoztam vele,mert mindenféle ellenőrzésen mentem keresztül,de így,hogy nemsokára felszállunk mindenféle halálfélelem kerülgetett.Nem volt senki,aki biztatott volna vagy kapaszkodhattam volna bele.Teljesen egyedül maradtam és azt sem tudtam,hogy mit kezdjek magammal.

Nagyjából a felszállás előtt elmentem a kapukhoz,ahol megnézték az útlevelemet és a beszállókártyámat is,de ez gyorsan zajlott és a végén arra lettem figyelmes,hogy már szállhatunk fel a repülőre.Egy aránylag normális részlegre kerültem,ami teli volt nyugdíjasokkal,tehát egy roppant izgalmas repülés vár rám.



A mellettem lévő öreg bácsi keltegetett,hogy kössem be az övem,mert leszállunk.Amit bekötöttem az övemet éreztem a nyomást a fülembe,de gyorsan el is múlt és pár perc múlva kiszállhattunk a gépből.Óriási monstrum volt,el nem tudtam képzelni,hogy ezen utaztam!Óriási,le is fotóztam.Talán Sebastian is ezzel jön....


A London-Heathrow-i repülőtér csodálatos volt,mivel már este érkeztem meg,ezért ki volt világítva és nagyon mutatós volt.

Londonhoz méltó,már amennyire ismertem én Londont,azaz csak a tévéből és képekről meg Dóra beszámolójáról,mert az anyja bátyja itt él és elég sokat van itt.Ő és a lányok már ott lehetnek náluk.A családnak egy nagy hotelje van és az lesz a szállásunk.
Miután átestem az ismét megtörténő ellenőrzésen elmentem a csomagomért,ami sikeresen és sértetlenül eljutott idáig.Amikor megvolt a csomagátvétel,úgy döntöttem,hogy körülnézek a boltokba és veszek valami kaját és szuvenírokat.
Valami furcsa ízű angol kaját ettem,ami ha nem lenne erős gyomrom biztos,hogy a vécében landolna,mert kihánynám.
Vettem pár emeletes buszt és angol katonás porcelánokat,pólókat a családnak,aztán bekapcsoltam a telefonomat és írtam Dórának,hogy késni fogunk,mire megbombáztak a hívásaikkal a lányok,de egyiket sem vettem fel,mert tudtam,hogy abból csak a baj lenne,így hát kapta Demitől egy jó hosszú,bosszús üzenetet:
Kedves Lis!
Remélem nem direkt nem vetted fel a telefont és csak viccelsz,hogy Sebet nem engedték felszállni.Kérlek hívj vissza,mert megöli az idegzetemet ez a sok stressz és galiba.Tudod velünk semmi sem megy könnyedén,Veront is fél óráig kellett keresni a repteren,Kheira meg egész úton rosszul volt és lehányta az egyik légiutas kísérőt,így most fizetheti ki a ruhát,ami nem értem mért kerül olyan sokba,én nekem meg pluszba füzetnem kellett,mert túl nehéz volt a táskám.Teljes fejetlenség van és remélem azért éjfél előtt még ideértek,mert akkor bezár az egész hotel.Remélem időben és sikeresen itt lesztek,na meg remélem minden cuccotok meg van.

Sok puszi,
Demi.<3


Inkább nem írtam vissza,de miután vagy még két ilyen üzenetet írt,inkább szóltam,hogy eddig minden simán megy,már csak Sebastian hiányzik,aztán ő meg szólt,hogy holnap városlátogatás,úgyhogy ne csináljunk semmi kitérőt idefelé,mert el fogunk fáradni és többet nem írt,de én sem nagyon feszegettem a beszélgetést,mert láthatóan mindenki feszült volt és fáradt,ahogy én is,de a reptér közepén nem aludhatok be,nehogy ellopják a cuccaimat.
Egy darabig unaloműzés képpen videókat nézegettem,zenéz hallgattam,aztán olvastam,de még random emberekkel is beszélgettem,de sehogy sem akart jönni Seb.Mígnem,úgy két és fél óra várakozás után jött az üzenet,hogy bent van az épületben és jelenleg engem keres.Kerestük még egymást egy darabig,de aztán megtaláltam őt és szerencsére vele is minden rendben volt.

-Na akkor mehetünk?-kérdeztem a fáradtságtól felocsúdva.

-Igen!-mondta fáradtan és kimentünk a nyüzsgő repülőtérről.

Végül egy busszal mentünk a szálláshelyre.Útközben kevés látnivalót láttunk a városból,de még így is felülmúlhatatlan érzés volt végigautókázni az óriási városon