06.A dalok

Sziasztok!
Új nap,új rész!Ma véget ért az iskola és kezdődik az őszi szünet,aminek most különösen örülök,mert kezdek fáradni a sulitól!De ettől függetlenül ihletem azért még van,mert bár a részek címe megvan és azoknak a vázlata,de magát a részt mindig spontán írom.
No,de ne halasszam tovább a drága időt!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.


                                                                     *******            

"A zene egy összekötő kapocs ember és ember között."



Lis


Mint minden eddigi nap ez is ugyanolyan pehelysúlyú könnyedséggel indult.Annyira kidőltem a tegnapi nap miatt,hogy csak tizenegy órakor keltem fel és nagyjából egy óra alatt kreáltam magamból emberi formát,utána pedig már ebéd volt,amit egyedül egy étteremben fogyasztottam a Temze partján.
Jót tett nekem a csípős szellő,ami gyengéden,de valamennyire meg-meg hajlította a fákat,amik a kávézó környékén lévő sétány mellett álltak.Igazán őszies volt az idő,bár még semmiben sem mutatkozott meg az ősz jelenléte,végül is meterológiailag még nincs ősz.Ez ráébresztett azokra az időkre,amikor a családdal közösen minden ősszel elmentünk túrázni a közeli erdőkbe,de néha itt Angliában is túráztunk,de csak egy ilyen alkalomra emlékszem.Ekkor talán tizenegy lehettem és biciklivel mentünk egy dombos vidékre.Túra közepén aztán egy másik ösvényre kanyarodtam le,mint a többiek és elvesztem.Órákig kerestek,aztán sötétedésre megtaláltak,azóta egyszer sem mentünk el biciklizni,de én még ugyanúgy bicóval járok el mindenhova.Ide sajnos nem hozhattam magammal,mert Seb állítása szerint nem lesz időnk rá,hogy bárhol is kószálhassunk,erre rászolgál a mai nap is.Séta közben beraktam a fülesemet és még mindig a dalokat hallgattam,útközben elhaladtam egy biciklikölcsönző fel és akkora volt a kísértés,hogy nem tudtam ellenállni a kétkerekű járgánynak és kikölcsönöztem egy piros,kosaras kis biciklit.Nagyon jó érzés volt nyeregbe pattanni és száguldozni a sok ember között,akiket mind felháborított a közlekedési módom,de már megszoktam,mert otthon is mindig így mentem a városban a kék bicajommal,amit minden évben más színűre festettem,de egy ideje megmaradt kéknek.

De most a piros ismeretlen járgánnyal jártam fel és alá,de azért figyeltem az útra,hogy vissza tudjam vinni a járgányt,ha letelik a két óra.
A zene ütemére tekertem hol lassan,hol gyorsabban.Egy idő után ismét a Temze partjára értem és rövid lábaimat gyorsan tekertem a pedálon.Élveztem, nagyon élveztem.Végre kikapcsolhatott az agyam és csak a tájra és a zenére koncentráltam,s még avval sem törődtem,hogy a szoknyám fel-fel libben a süvítő szél miatt,pedig bárki láthatta volna.De hát ez most egy cseppet sem érdekelt,mert kimerült voltam.Igaz még szinte semmit sem csináltunk,de akkor is kimerített ez a légtér és az ide-oda rohangálás,pedig nem volt az gyors tempó,szinte csak folydogáltak a napok.De a biciklizés mégis,csak a kedvenc sportom volt és Osloban mindenhova azzal jártam,ha esett,ha fújt én mindenhova vele mentem.
Mikor már éreztem,hogy fáradok és az a két óra is kezdett letelni,akkor úgy döntöttem,hogy visszaviszem a járgányt és utána hazaindulok.Szerencsémre időben visszavittem a bicajt és könnyű lélekkel mehettem haza,mikor kiléptem a boltból pontosan előttem ismerős alakok álltak.A tegnapi csapat volt az,akik boldogan mosolyogtak párat és köszöntek,,majd ők is bementek a kölcsönzőbe.
Az egyik tagja marhamód hasonlított az egyik cserediák tesójára,aki ott tanult a sulinkban,de hát véletlenek lehetnek nem?Vagy marhára hasonlító emberek is,ezért sem kell vele foglalkozni igazán.
A szállásunkkal két utcára rossz helyen kanyarodtam le és legalább fél óra kellett mire rájöttem,hogy rossz helyen járok,akkor elővetettem a telefonomat és megnéztem térképen,hogy merre is vagyok én és merre kén igazából lennem.Tehát újabb fél órát vesztettem el az életemből és útközben a lányok is folyamatosan hívogattak,de aztán az ezredik hívás után felvettem és Dóra bejelentette,hogy nekünk próbánk lenne.

-Végre itt vagy!Már azt hittük elvesztél!-szólt oda Sebastian mérgesen és oda irányított a lányokhoz,akik már maguknál tartották a kottákat és a dalok sorrendjét is.Én is kaptam mindenből egy példányt,aztán bemelegítettünk,s közben Seb folyamatosan minket vizslatott,hogy milyenek is vagyunk.Az éneklés pedig egyenesen kínhalál volt!Sebastian folyamatosan csesztetett minket,hogy ez nem lesz jó,az nem lesz jó!Igaz,hogy tényleg nem voltunk valami jók,hisz a legtöbb dalt még nem is tudtuk,pedig azon alapszik az egész,de időnk még van.És csak gyakoroltunk és gyakoroltunk,de sehogy sem ment.Mindenki túl akarta teljesíteni a saját maga határait és jobb lenni a másiknál,de mindenkinek más hangfekvése volt.Kheira például a mély hangokra specializálódott,ahogy Demi is,Veron inkább olyan köztes állapot volt,míg Dóra és én vittük a magas hangokat,de mind kettőnknek elég jól ment a mély is,mégsem voltunk összhangban.

-Ez így borzalmas!Állj!-ordított Sebastian mély hangján,amitől kirázott a hideg.Mindenki csak nézett,sután és félénken,míg ő a dühtől tajtékozva meredt ránk-Szerintetek ez így jól van?-sipítozott-A számokat nem tudjátok és mindenki össze-vissza énekelget,mint valami hülye!Így akartok ti fellépni,mert az nagy égés lenne!Bénák vagytok,mi van veletek??Semmi összhang,semmi természetesség!Szedjétek össze magatokat,mert ez így nem lesz jól és ti is tudjátok!-igaza volt és senki sem tiltakozott,csak még jobban bambultunk kifelé a fejünkből-Hírnevet akartok??Akkor viselkedjetek úgy,mint a profik!

-Nem mintha te értenél a zenéhez!-vetette oda sértődötten Veronique,akit látszólag teljesen megsértett a férfi hegyibeszéde.

-Nekem te ne feleseljél!Mért szerinted jók voltatok?-csend-Na,látod?Inkább menjetek innen és majd este felé gyakorlunk,ja és két óra múlva jelenésünk van a fesztiválon,ma beszéljük meg a koncert menetét és gyakorlunk egy kicsit.-ezzel a nagy lendülettel ki is sietett a teremből és magunkra hagyott minket,de Veron gyorsan reagált.

-Jó is,hogy egyedül maradtunk!-csapta össze tenyereit és bizalmasan körbenézett-Meg kell beszélni a ruhákat,tehát jobb ha felmegyünk a szobámba.


Veron szobája olyan volt,mintha bomba robbant volna.Ruha itt,ruha ott,ruha mindenhol.

-Na,válasszatok!-és végül,úgy fél óra után nagy nehezen tudtunk jó összeállításokat kreálni,aránylag.Kh,Do,Dó,Ve,Li. 

-Be kell vallanom,hogy meg vagyok lepve!Egész jó ruhákat választottatok,ezekben akár fel is léphetünk!-csiripeli elégedetten-De most segítsetek a többi ruhát visszapakolni a szekrényembe!

-Mééér?Nem mi szórtuk ki,meg amúgy is!Neked honnan van ennyi ruhád?!-hőzöng Dóra,akit teljesen kiborított a pakolás tudata.

-Vásárolgattam egy kicsit!-mondja szerényen Veron.

-Huh,egy kicsit?-Kheira sem maradhatott ki a veszekedésből,mert ő nem igazán szeret vásárolgatni.

-Jól van!Hagyjatok békén!-Veronique tőle szokatlan módon nekiállt rakodni,minthogy szembe szálljon Kheira makacs személyiségével.Leguggoltam és én is elkezdtem összehajtogatni a ruhákat,utánam pedig a többiek is csatlakoztak és így elég hamar végeztünk is,de még maradt egy pár ruha mikor szól Sebastian,hogy indulunk a fesztiválra.

A kocsiút megint csak hosszú volt és mire odaértünk mindenki kedvtelenül cammogott oda Liz-hez,aki mosolygósan fogadott minket.

-Sziasztok!Én Liz Ferguson vagyok,de mindenki Lizzy-nek hív.Örülök,hogy egy lánybandát kaptam,de nyugi bemutatkozni nem kell!Mindent tudok rólatok!-ezt igazán sejtelmesen hangoztatta.

-Helló!-köszöntünk oda mi is.

-Nos, először is menjünk a ti színpadotokhoz!-pont egy olyan színpadon lépünk fel,amit nem néztünk meg a tegnapi napon.Ez volt a legtávolabb mindentől,de elég nagy volt.Egy csomó ember nyüzsgött a környékén és mindenféle előkészületeket tettek meg.

-Jó nagy!-rikkantotta Demi,aki a mai napon elég keveset beszélt,igazán nyugodt lett mióta Kheira és ő veszekedtek egyet,de kibékültek mégsem volt olyan Demi,mint szokott lenni.

-Igen az!Pont ezért kell pontosan megbeszélni,hogy mi lesz itt a színpadon,mert nehéz kitölteni ezt egy ilyen kicsi csapatnak.-hát igaza is volt a nőnek,mert itt még elfért volna legalább húsz ember,akkor sem telt volna meg a színpad-De előtte még egy rohadt fontos dolgot meg kell beszélnünk!

-Mit?-tette fel a kérdést ingerülten Seb,aki mostanság nagyon feszült volt,de Liz jelenléte kicsit feloldotta.Nemcsak a sziporkázó személyisége,de a kinézete is nagyban hatott a férfiakra.Magas,karcsú alkat,telt idomok,szép arc,szőke haj és kék szem kombináció.Nem csoda.

-Hát a neveteket,mert semmilyen nevet sem tüntettetek fel a lapon.

-Ó!-igen ó!Mi sem gondolkoztunk a csapat neven,mert az Európa Táborban,csak hatos csapat volt a nevünk.

-Talán nincs nevetek?!-nagyon meghökkenhetett a szőke nő,legalábbis az arca alapján.

-Nincs!-mondtam ki a való igazat.

-Az nagy baj,de még ma valamit ki kell találnunk!Ötleteljünk!-mindenki csöndben maradt.Néha-néha elhangzott pár nevetséges vagy egyszerű név,de semmi jó.

-Áhh!Én tudom,én tudom!-tette fel sokadjára a kezét Demi,akiben csak úgy pörögtek az ötletek.

-Na,mi az?-mondta unottan Seb.

-Hatodik erő,azaz Sixth Power!

-Ez nem is olyan rossz!-csillant fel Lizzy szeme.

-Nekem is tetszik,kicsit kapcsolódik a múltunkhoz!-feleltem.

-Igen,a hatos szám!-tette hozzá Veron.

-A hatos csapat!-mondta ki a végszót Dóra.Mosoly kúszott az arcomra,elégedett voltam és ez nem egy olyan név,amit csak futtában találtunk ki és nem kapcsolódik hozzánk,hanem valami ami igenis eszünkbe juttatja a közös múltat.

-Akkor jó?-kérdeztem.

-Igen!A hatodik erőre!-körbeálltunk,majd az öklünket hozzáütöttük a mellettünk álló öklének és a végén szétrobbantunk.Ez a mi kézfogásunk.

-Oksi,akkor fel is írom!-miután felírta a nevünket,gyorsan felhívott valakit és velünk kapcsolatos témában beszélt,de úgy harminc perc után letette és ismét nekünk szentelte figyelmét-Bocsi,de fontos volt!-mentegetőzött.

-Ugyan!-mosolygott negédesen Seb.

-Na,inkább haladjunk!-láthatóan nem hatotta meg Sebastian félreérthetetlen reakciója-Először elmondom,hogy miféle attrakciók lesznek a színpadon miközben énekeltek.Az első pár szám alatt,csak a kivetítőn fogunk pár képet,videót lejátszani rólatok és egyéb absztrakt formákat és esetleg néha a szöveget is,de ez titeket úgysem érint.A rock daloknál lesz pár tüzes és egyéb más megoldás,de erről majd gyakorlás közben tájékoztatlak titeket.A többi dal közben lesz lufi,konfetti eső,ja és mű eső is!

-Mi?-visított fel Veron,akinek most biztos a ruhák jutottak eszébe.

-Ez csak az utolsó előtti vagy az azelőtti számnál lesz.Végül is rendes víz lesz,csak arra szolgál,hogy felfrissüljetek.

-De ott van a víz!-válaszolt vissza érthetően Veron.

-Jól van,de akkor is kell lenni valami látványosnak!-kicsit irritálhatta Lizt Veron,mert egész gorombán válaszolt neki.

-Oké,de esernyőt kérhetek?A víztől a hajam olyan lesz,mint a pulikutya szőre.-morgott a szőke lány.

-Igen kérhetsz!-sóhajtott lemondóan a másik szőkeség-Egyéb kérés?

-Nincs!-felelte sértődötten.

-Jó,akkor tovább léphetünk!Fáradjatok fel a színpadra!-nagy nehezen felmásztunk rá és a nő utasítására beálltunk valami alakzatba,ami jól nézett ki lentről és elgyakoroltuk a dalokat.Sok-sok tanáccsal és fortéllyal látott el minket a segítőnk és azt is megmondta,hogy mikor milyen színpadi attrakció lesz és a táncosokat is megnézhettük,sőt próbálhattunk is velük.És ezt a tortúrát még jó párszor megismételtük,de úgy a hatodik alkalommal ő is megállított minket.

-Lányok!-sóhajtott csalódottan-Jobbat vártam volna tőletek,egységet,harmóniát és felszabadultságot,mert maga hang megvan és nem hibáztok,még a színpadi koreográfiát is vágjátok,mégis hiányzik belőletek az élet!Nektek ragyognotok kéne!Mi az,ami nem megy?

-A dalokkal van baj!-Kheira volt az egyetlen,aki kimerte mondani az igazságot.

-De,hát ti választottátok ki őket!

-Nem az a baj,hanem az,hogy van amelyik dallal tudunk egyesülni,de vannak olyanok amikkel,csak páran tudunk megküzdeni!-fejtette ki az ő elméletét Kheira és mi csak egyetértően bólogattunk.

-Értem,tehát az a baj,hogy úgy gondolod nem mindenkihez szólnak hozzá egyes dalok!-morfondírozott Sebastian.

-Igen,pontosan ez van!-helyeselte Veronique.

-Most már én is értem!-tette hozzá Lizzy,aki eddig csak nézett ki a fejéből és valamin nagyon gondolkozhatott-Tudom a megoldást,de ehhez idő kell és nekünk nincs sok időnk.Az a legfőbb baj,hogy nem érzitek és ezt már ti is megjegyeztétek,de ezt meg lehet változtatni.Tudjátok akármennyire sem tetszik az a dal,amit elő kell adnotok,akkor sem szabad negatívan hozzáállni és emellett nem a zenét kéne hallanotok,hanem a szöveget,amit aztán hozzákapcsoljátok a saját életetekhez.Tudom,hogy ez nehéz,de ha az ember nem ad bele anyait-apait akkor ,azt a közönség is megérzi és nem lesz olyan hatásos a koncertetek.Mert a rajongókat és az énekest a zene köti össze,gondoljatok erre!-teljesen igaza volt,de vajon sikerülni fog az,hogy valamennyire megváltozzon a hozzáállásunk ezekhez a dalokhoz.
Még párszor elgyakoroltuk,de már a végén a kifáradtságtól nem tudtunk jól szerepelni,így Lizzy leállította a műveletet.

-Nos,mára ennyi elég lesz!Legyetek jók!És gondoljatok a dalokra,csakis a dalokra,dalok,dalok,dalok,mert lehet,hogy ezek fogják megváltoztatni az életeteket!De az csak rajtatok múlik,hogy jó vagy rossz irányban!-így köszönt el tőlünk Lizzy Ferguson.