07.Az első nap

Sziasztok!
Hason esve esedezem bűneim miatt!Amiatt,hogy csak ilyen sokára hoztam meg az új részt.Nem akarok kifogásokat keresni,de valahogy sem ihletem,sem kedvem nem volt.Az idei sulis évem eleje nagy hajtáj volt és stressz.Ezért bocsánatot szeretnék kérni.Emelett pedig utólag is Boldog Új Évet!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.

                                                                    **********

Lis

"- Egyszerűen félek.
- Űzd el a félelmet... küzdj ellene. Küzdjél, és ne add fel. Mert akkor egy nap meg fogsz változni. Mindnyájan változunk.

The Walking Dead c. film"

Korán reggel felébredtem,a szokásosnál talán kicsit előbb is.Persze az ember nem tehet róla,ha ma lesz az első nap a fesztiválnak,amit már tűkön ülve várt.Persze csak korlátok között szórakozhatunk,mivel holnap fellépés és nem lenne jó,hogy másnapos fejjel lépnénk fel annyi ember előtt,persze lehet hogy nem is lesznek sokan.Minden megtörténhet,de ezen még nem gondolkoztam sokat,elég lesz majd holnap amikor fellépünk és megmutatjuk magunkat a közönségnek.Biztos jót fogunk mulatni és ha nem is lesz átütő sikerünk legalább tanulni fogunk az esetből.De inkább a jobbról reménykedjünk.
Szerény személyem szerint jól fogjuk leküzdeni a fellépést,mert sokat gyakoroltunk és most már megy a közös munka és éneklés,sőt még a tánc is.Bár nem hiszem,hogy egy fesztiválon profi koreográfiának kell lenni,sőt szerintem még táncolni sem nagyon kell.Mi legalább is Veronnal eldöntöttük,hogy nem fogunk táncolni,inkább kommunikálunk a közönséggel.Ez így lesz jó!
Miután meguntam az ágyban való elmélkedést,felöltöztem és lementem a szálloda étterem részébe enni,ahol meglehetősen tolongtak a népek,de mivel volt protekcióm ezért hamar végezhettem.A kajálás után az utcákat róttam,amik zsúfolásig voltak emberekkel,ki a munkába ment,ki lődörgött össze-vissza,én az utóbbihoz tartoztam.Nem sétálhattam sokáig,mert a megbeszélt kilenc órára vissza kellett érni a szállodába,mert ott találkoztunk minden és mehettünk a fesztiválra.
Háromnegyedre oda is értem és felmentem,hogy összeszedjem a dolgaimat és átöltözzek.Egy aránylag normális ruhát kellett választanom,mert én nem leszek végig a fesztiválon,mivel egy régi levelező társammal találkozom,akivel már párszor meglátogattuk egymást,de vagy két éve megszakadt a kapcsolat.Én kerestem fel és írtam neki,hogy találkozhatnánk valamikor és neki csak a mai nap jó,mert ő dolgozik.Így egy csöppet visszafogottabb szerkót húztam magamra és lementem a földszintre a többiekhez.

-Lis,fesztiválra megyünk!Persze jó a rucid,de ide valami extravagáns kell!-tájékoztatott Veronique felháborodottan,míg a többiek csak forgatták a szemüket.

-Ó,el is felejtettem mondani!-jött a felismerés-Nem tudok végig maradni a fesztiválon!

-Mért?Pedig ott lesz Dimitri Vegas és Like Mike!-lombozódott le Veron,'hisz a bandában én vagyok az egyetlen,aki képes elviselni a Dj-k által alkotott zenét.

-Addigra vissza érek,csak délután négy és hat között nem leszek,de nyolcra biztos odaérek!-nyugtattam meg szőke barátnőmet,aki kezdett elkeseredni.

-Plusz,mi is megígértük,hogy együtt bulizunk!-tette hozzá Demi,mire a szöszke lány már felvirult.

-Amúgy én sem leszek végig,csak este tízig,utána hazamegyek és Skype beszélgetést folytatok a családdal,bocsi de én még nem beszéltem velük és ez ilyen közös összezörrenés lesz.-szabadkozott a másik szőke.

-Oké,de legalább a Party állatok itt lesznek!

-Veronique,most állítsd le magadat!-szólt rá az épp belépő Sebastian.

-Miért?-hebegte a lány.

-Mert holnapután fellépés,azért!-ordította  a görög férfi.

-Jól van na!Nyugalom,megértettem!-morogta Veron és kisétált a taxihoz.

-Amúgy te is végig maradsz a feszten?-érdeklődött Dóra,hogy valamennyire lenyugtassa a látszólag ideges pasit.

-Természetesen igen,de nekem dolgoznom kell,nem szórakozni!-mondta zsémbesen és ő is elindult a kocsi felé.

Egész úton csend honolt a kocsiban,egyedül az öreg taxis fütyörészett. Veron és Seb még mindig veszekedtek,bár csak a tekintetükkel kommunikáltak.Így hát baromi lassan vánszorgott el a majdnem egy órás út és mire odaértünk,már minden kedvem elment a fesztiváltól.

A bejutás mondhatni nehéz mutatvány volt,már onnantól kezdve,hogy ráfordultunk a fesztiválhoz vezető földes útra.Annyian sétáltak gyalog vagy kocsival mentek,hogy sokszor jó tizenöt percet kellett várni,hogy el tudjunk indulni.Plusz még a kapunál való bejutás is egy kisebb tortúra volt,de mivel mi fellépők voltunk elég könnyen bejutottunk.
Mindenesetre az első hely a sátorba vezetett,ahol még beszéltünk a főszervezőkkel,majd mehettünk arra amerre csak akartunk.

Már első napon is nagy fesztivál hangulat tombolt.Már most teli volt az egész hely,de még jöttek és jöttek befelé az emberek.Mindenféle nemzetiség és extravagáns ember,amit csak elbír képzelni az ember,de nekem tetszett ez a sokszínűség.A tömegben találtam magamnak egy helyes punk gyereket akivel leálltam és csápoltam egyet,eztán mentünk tovább.Végigmentünk a sátorok mellett,ahol egy gombostűt sem lehetett volna leejteni annyi volt a sátor és az ember,jó páran próbálták kipihenni a másnaposságukat,de a tűző nap nem jött valami jól nekik.Aztán széledtünk és megbeszéltük,hogy fél tizenkettőkor találkozunk a kajás bódéknál.
Tudatosan indultam el a legmesszebbre lévő színpadig,ahol mindenféle nemzetiség zenéjét és művészetét ismerhettük meg.Mire odaértem,épp indiántánc ment,én is leültem a körbe ami körülvette a táncoló embereket.Pörögtek,forogtak a furcsa hacukába öltözött nők és férfiak,de azonnal ki lehetett róluk venni,hogy ők bizony nem vérbeli indiánok,maximum csak egy kis indián vér csörgedezik az ereiben.
Negyed-talán félóra is eltelt,de még mindig a táncoló embereket néztem,csak annyi változott,hogy egyre többen jöttek.Többnyire hippik és érdeklődő,még nem részeg vagy normális egyedek.Egy idő után a zene megállt és az indiánok berohantak a tömegbe.Az egyik egyenesen hozzám jött,hirtelen felrántott és visszahúzott a kör közepére.Teljesen leblokkoltam és azt sem tudtam mit keresek én itt,az indián mögém állt és belesúgott a fülembe:-Nyugalom!Csak csináld azt amit mondunk,művésznő!-művésznő?Talán ő is tudja,hogy fellépő vagyok,furcsa mert a tömegben páran tudták,hogy mi is fellépünk,pedig nem vagyunk ismertek és a nagy belépőkártyát is eltettük,nehogy elcsórja valaki.Mondjuk nehezen tudna mondjuk egy férfi bejutni,mert rajta van az arcképem.
Úgy is tettem,ahogy az ír akcentussal megáldott "indián" mondta,egy darabig csak állni kellet és megvárni a többi szerencsétlent,akit kihoztak.Mellém egy vörös hajú lány állt,aki szörnyülködve rám nézett és én ugyanígy visszanéztem.Ő is szenvedett,aztán lassacskán elmondta a törzsfőnök,hogy mi a feladat.Táncolni kell....mért is csodálkozom?!
De én megpróbáltam,minden rejtett képességemet bevetettem és a létező tehetségemet is hozzátettem,de nem bizonyultam jó táncosnak.Csak kalimpáltam össze-vissza és ugrándoztam körbe-körbe,sokan is röhögtek rajtunk,valószínűleg én is röhögtem volna magamon vagy a többieken,mert ők sem voltak jobbak.Aztán egy tíz perc után visszaengedtek.Kicsit félrehúzódtam,ahol nagyobb volt a takarás,nehogy felismerjenek.
A vörös hajú lány és még egy punk csaj leült mellém.Nem szóltunk egymáshoz,csak néztük az újabb felvonuló csapatot,akik most oroszok voltak.

-Jó ez a kis kultúra színpad,nem?-kérdezte a vörös loboncú lány.

-Hát,inkább égető!-mormogtam és belekortyoltam a teámba.Vissza kell magamat fognom a találkáig,utána viszont nem fogom kímélni magamat.

-Ugyan,túléltük!Egyébkén Lucy vagyok!-felém nyújtotta manikűrözött körmét,s én erősen megráztam.

-Szia!Én Lis!És ő kicsoda?-biccentettem a punk felé.

-Az öcsém,Dave!

-Ó!-szégyenemben elvörösödtem,amiért azt hittem,hogy ő fiú.

-Nyugi,megszoktam hogy lánynak nézik.-vont vállat Lucy és felpattant a székéből-Gyere,csináljunk valamit!

-Végül is!?-sorba jártuk a bódékat,ettünk csípős kajákat,mindenféle kütyüt és ékszert vettünk,sminkeltünk és még India jellegzetes ruhaviseletét is kipróbáltuk,de útközben levettük mert nagyon meleg volt.Végül,hogy valami tartós is látszódjon belőlünk megcsináltattuk a hajunkat és a sminkünket,így úgy néztünk ki mint a gésák.Nagyon szórakoztató volt,de én tovább mentem és elhagytam a testvérpárost.

Éppen arra jártam,ahol egy óriási medencében fociztak,amikor egy ismerős hang ütötte meg fülemet.

-Hahó,Lis!-sipította Demi és vadul integetett felém,épp a medence szélébe kapaszkodott csurom vizesen.

-Helló,látom belecsaptál a lecsóba!-mutattam a medence felé és ő csak bólogatott.

-Igen,de te sem panaszkodhatsz,te kis gésa!-borzolta szét a hajamat és a hajtűk,művirágok ide-oda csúsztak a fejemen.

-Sajna nekem vissza kell fognom magam.-sajnáltam a helyzetet,mert igazán hívogató volt az a medence.

-Megnézed a meccsünket?-kérdezte a lány még mielőtt visszament.

-Ja,aztán mehetünk is vissza ebédelni.-ezt persze már nem hallotta meg,mert akkor már valahol az ellenfél oldalán járt a labdával,de nem sokáig mert leterítették,mondanom sem kell,hogy azonnal odarohant hozzá a fél focicsapat,de ő mit sem sejtve játszott tovább.Végül sok fáradtság és esés után veszítettek 4:3-ra.El is volt szegény lány kámpicsorodva,de azt mondta,hogy holnapután újra játszani fog és akkor én is beszállok.

Már negyed egy is elmúlt mire elértük  a kajás büféket és még tíz percbe beletelt,mire a többieket is megtaláltuk.Méltatlankodtak egy sort,hogy mennyit kellett várni,de azért nem haltak bele.Aztán mindenki jóízűen evett egyet és egy óra múlva mehettünk a szervezősátorhoz egy kis megbeszélésre,amit csak ebéd közbe bökött ki Seb.Az is eltelt egy kis időbe és még ott volt a félig részeg Kheira és a kínzó meleg is.Teljesen kifáradtam mire odaértem London egyik gyönyörű,de kevésbé ismert parkjához.Rebecca a régi jó barátom már ott várt és amint meglátott felpattant és figyelmeztetés nélkül a nyakamba ugrott.

-Lis Henderson!Ezer éve nem láttalak!-hamar elengedett és azonnal lehúzott egy padra -Mesélj!

-Először is,szia!Másodszorra:Mi ez a nagy izgalom?-valóban nagyon izgatottnak látszott pedig ő világ életében egy nyugodt és "mindenkirőlteszekmagasról" fajta lány volt.

-Ne tettesd magad!Láttalak titeket egy plakáton,hogy ti is felléptek a fesztiválon.

-Jaaaa!Hát fellépünk!-vontam vállat.

-Ennyi?

-Igen,izgulunk meg minden,de amíg nem lépünk fel addig élvezzük,hogy itt lehetünk.-erre volt ő kíváncsi,mert a szemei láthatóan felcsillantak.

-Élvezzétek is ki!Rég nem volt már ilyen jó nyarunk,és mostanában minden teli van cuki fiúkákkal!-tapsikolt vadul.

-Mi lett az én régi barátnőmmel,aki nagy feminista volt és nagy ívben letojta a fiúkat,de nem csak ebben változtál,hanem szinte mindenben!-az arca láthatóan eltorzult,aztán ismét kisimult és nagyot sóhajtva elnézett a távolba.

-Változnak az idők,rá kellett jönnöm,hogy az a hozzáállás amit folytattam nem vezetett semmihez.A szüleimmel összevesztem és elköltöztem tőlük,csak utána tudatosult bennem,hogy nekem kéne változnom.Úgy viselkedtem,mint valami tizenhárom éves tinipicsa,akinek minden miatt világfájdalma van,de oka nincs rá.

-De más oka volt,hogy megváltoztál!

-Valóban!Tudod,hogy én milyen zárkózott voltam!Egyszer azonban a bátyámnak lett egy új haverja,aki azonnal elvarázsolt és az ujjai köré csavart.Ő más volt,aztán egy nap öngyilkos lett,mert elveszettnek és szürkének érezte magát.

-Ohh..sajnálom!-a lány csak legyintett és folytatta.

-Írt nekem egy levelet,amiben biztatott,hogy változzak és ne szigeteljem el magam a többi embertől,mert a végén még én is egy elveszett lélek leszek.Ennek ellenére tudta,hogy félek a változástól és írt nekem egy verset.Attól változtam meg!-a szeme elhomályosult és láttam,hogy lassan már a könnytől csillog,de visszatartotta őket.Nagyon sajnáltam,de ő ezt sosem említette és az élet elsodort minket egymástól.

-És tudhatom mi van benne?-kérdeztem.Rebecca megrázta a fejét és szomorúan elmosolyodott,de megértettem.Minden embernek van olyan emléke vagy tárgya,amit csak a magának akar tudni-Mi lenne,ha elmennénk kajálni?-kérdeztem,mire hálásan elmosolyodott.
***
-Akkor szia!És ne feledd,hogy holnap ott leszek a tömegben!-Rebecca végül bejelentette,hogy ő is ott lesz a holnapi fellépésünkön,és drukkol nekünk.

-Óké,de most megyek és összeszedem a lányokat!Holnapra ébernek kell lennünk és lehetőleg nem full másnaposak!-a lány végül visszaszállt a taxiba és az hamar elhajtott.Azonnal beindultam,hogy megkeressem Veront,aki valószínűleg már teljesen részeg lehetett.Őt annyira nem izgatta a holnap és az sem,hogy hogyan fog festeni.Egyszerűen csak bulizni akart és jól szórakozni,legszívesebben én is ezt csináltam volna,de az idegességem már most felkúszott a gyomromba.

A zene már lüktetett és mindenhol részeg fiatalok táncikáltak,fetrengtek vagy egyéb furcsa dolgot csináltak.Nehéz lett volna megkeresni a lányt,így fogtam magam és haza indutam.Nem törődtem a lüktető zenével és mások örömével,ahhoz túl ideges voltam már. 

06.A dalok

Sziasztok!
Új nap,új rész!Ma véget ért az iskola és kezdődik az őszi szünet,aminek most különösen örülök,mert kezdek fáradni a sulitól!De ettől függetlenül ihletem azért még van,mert bár a részek címe megvan és azoknak a vázlata,de magát a részt mindig spontán írom.
No,de ne halasszam tovább a drága időt!
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.


                                                                     *******            

"A zene egy összekötő kapocs ember és ember között."



Lis


Mint minden eddigi nap ez is ugyanolyan pehelysúlyú könnyedséggel indult.Annyira kidőltem a tegnapi nap miatt,hogy csak tizenegy órakor keltem fel és nagyjából egy óra alatt kreáltam magamból emberi formát,utána pedig már ebéd volt,amit egyedül egy étteremben fogyasztottam a Temze partján.
Jót tett nekem a csípős szellő,ami gyengéden,de valamennyire meg-meg hajlította a fákat,amik a kávézó környékén lévő sétány mellett álltak.Igazán őszies volt az idő,bár még semmiben sem mutatkozott meg az ősz jelenléte,végül is meterológiailag még nincs ősz.Ez ráébresztett azokra az időkre,amikor a családdal közösen minden ősszel elmentünk túrázni a közeli erdőkbe,de néha itt Angliában is túráztunk,de csak egy ilyen alkalomra emlékszem.Ekkor talán tizenegy lehettem és biciklivel mentünk egy dombos vidékre.Túra közepén aztán egy másik ösvényre kanyarodtam le,mint a többiek és elvesztem.Órákig kerestek,aztán sötétedésre megtaláltak,azóta egyszer sem mentünk el biciklizni,de én még ugyanúgy bicóval járok el mindenhova.Ide sajnos nem hozhattam magammal,mert Seb állítása szerint nem lesz időnk rá,hogy bárhol is kószálhassunk,erre rászolgál a mai nap is.Séta közben beraktam a fülesemet és még mindig a dalokat hallgattam,útközben elhaladtam egy biciklikölcsönző fel és akkora volt a kísértés,hogy nem tudtam ellenállni a kétkerekű járgánynak és kikölcsönöztem egy piros,kosaras kis biciklit.Nagyon jó érzés volt nyeregbe pattanni és száguldozni a sok ember között,akiket mind felháborított a közlekedési módom,de már megszoktam,mert otthon is mindig így mentem a városban a kék bicajommal,amit minden évben más színűre festettem,de egy ideje megmaradt kéknek.

De most a piros ismeretlen járgánnyal jártam fel és alá,de azért figyeltem az útra,hogy vissza tudjam vinni a járgányt,ha letelik a két óra.
A zene ütemére tekertem hol lassan,hol gyorsabban.Egy idő után ismét a Temze partjára értem és rövid lábaimat gyorsan tekertem a pedálon.Élveztem, nagyon élveztem.Végre kikapcsolhatott az agyam és csak a tájra és a zenére koncentráltam,s még avval sem törődtem,hogy a szoknyám fel-fel libben a süvítő szél miatt,pedig bárki láthatta volna.De hát ez most egy cseppet sem érdekelt,mert kimerült voltam.Igaz még szinte semmit sem csináltunk,de akkor is kimerített ez a légtér és az ide-oda rohangálás,pedig nem volt az gyors tempó,szinte csak folydogáltak a napok.De a biciklizés mégis,csak a kedvenc sportom volt és Osloban mindenhova azzal jártam,ha esett,ha fújt én mindenhova vele mentem.
Mikor már éreztem,hogy fáradok és az a két óra is kezdett letelni,akkor úgy döntöttem,hogy visszaviszem a járgányt és utána hazaindulok.Szerencsémre időben visszavittem a bicajt és könnyű lélekkel mehettem haza,mikor kiléptem a boltból pontosan előttem ismerős alakok álltak.A tegnapi csapat volt az,akik boldogan mosolyogtak párat és köszöntek,,majd ők is bementek a kölcsönzőbe.
Az egyik tagja marhamód hasonlított az egyik cserediák tesójára,aki ott tanult a sulinkban,de hát véletlenek lehetnek nem?Vagy marhára hasonlító emberek is,ezért sem kell vele foglalkozni igazán.
A szállásunkkal két utcára rossz helyen kanyarodtam le és legalább fél óra kellett mire rájöttem,hogy rossz helyen járok,akkor elővetettem a telefonomat és megnéztem térképen,hogy merre is vagyok én és merre kén igazából lennem.Tehát újabb fél órát vesztettem el az életemből és útközben a lányok is folyamatosan hívogattak,de aztán az ezredik hívás után felvettem és Dóra bejelentette,hogy nekünk próbánk lenne.

-Végre itt vagy!Már azt hittük elvesztél!-szólt oda Sebastian mérgesen és oda irányított a lányokhoz,akik már maguknál tartották a kottákat és a dalok sorrendjét is.Én is kaptam mindenből egy példányt,aztán bemelegítettünk,s közben Seb folyamatosan minket vizslatott,hogy milyenek is vagyunk.Az éneklés pedig egyenesen kínhalál volt!Sebastian folyamatosan csesztetett minket,hogy ez nem lesz jó,az nem lesz jó!Igaz,hogy tényleg nem voltunk valami jók,hisz a legtöbb dalt még nem is tudtuk,pedig azon alapszik az egész,de időnk még van.És csak gyakoroltunk és gyakoroltunk,de sehogy sem ment.Mindenki túl akarta teljesíteni a saját maga határait és jobb lenni a másiknál,de mindenkinek más hangfekvése volt.Kheira például a mély hangokra specializálódott,ahogy Demi is,Veron inkább olyan köztes állapot volt,míg Dóra és én vittük a magas hangokat,de mind kettőnknek elég jól ment a mély is,mégsem voltunk összhangban.

-Ez így borzalmas!Állj!-ordított Sebastian mély hangján,amitől kirázott a hideg.Mindenki csak nézett,sután és félénken,míg ő a dühtől tajtékozva meredt ránk-Szerintetek ez így jól van?-sipítozott-A számokat nem tudjátok és mindenki össze-vissza énekelget,mint valami hülye!Így akartok ti fellépni,mert az nagy égés lenne!Bénák vagytok,mi van veletek??Semmi összhang,semmi természetesség!Szedjétek össze magatokat,mert ez így nem lesz jól és ti is tudjátok!-igaza volt és senki sem tiltakozott,csak még jobban bambultunk kifelé a fejünkből-Hírnevet akartok??Akkor viselkedjetek úgy,mint a profik!

-Nem mintha te értenél a zenéhez!-vetette oda sértődötten Veronique,akit látszólag teljesen megsértett a férfi hegyibeszéde.

-Nekem te ne feleseljél!Mért szerinted jók voltatok?-csend-Na,látod?Inkább menjetek innen és majd este felé gyakorlunk,ja és két óra múlva jelenésünk van a fesztiválon,ma beszéljük meg a koncert menetét és gyakorlunk egy kicsit.-ezzel a nagy lendülettel ki is sietett a teremből és magunkra hagyott minket,de Veron gyorsan reagált.

-Jó is,hogy egyedül maradtunk!-csapta össze tenyereit és bizalmasan körbenézett-Meg kell beszélni a ruhákat,tehát jobb ha felmegyünk a szobámba.


Veron szobája olyan volt,mintha bomba robbant volna.Ruha itt,ruha ott,ruha mindenhol.

-Na,válasszatok!-és végül,úgy fél óra után nagy nehezen tudtunk jó összeállításokat kreálni,aránylag.Kh,Do,Dó,Ve,Li. 

-Be kell vallanom,hogy meg vagyok lepve!Egész jó ruhákat választottatok,ezekben akár fel is léphetünk!-csiripeli elégedetten-De most segítsetek a többi ruhát visszapakolni a szekrényembe!

-Mééér?Nem mi szórtuk ki,meg amúgy is!Neked honnan van ennyi ruhád?!-hőzöng Dóra,akit teljesen kiborított a pakolás tudata.

-Vásárolgattam egy kicsit!-mondja szerényen Veron.

-Huh,egy kicsit?-Kheira sem maradhatott ki a veszekedésből,mert ő nem igazán szeret vásárolgatni.

-Jól van!Hagyjatok békén!-Veronique tőle szokatlan módon nekiállt rakodni,minthogy szembe szálljon Kheira makacs személyiségével.Leguggoltam és én is elkezdtem összehajtogatni a ruhákat,utánam pedig a többiek is csatlakoztak és így elég hamar végeztünk is,de még maradt egy pár ruha mikor szól Sebastian,hogy indulunk a fesztiválra.

A kocsiút megint csak hosszú volt és mire odaértünk mindenki kedvtelenül cammogott oda Liz-hez,aki mosolygósan fogadott minket.

-Sziasztok!Én Liz Ferguson vagyok,de mindenki Lizzy-nek hív.Örülök,hogy egy lánybandát kaptam,de nyugi bemutatkozni nem kell!Mindent tudok rólatok!-ezt igazán sejtelmesen hangoztatta.

-Helló!-köszöntünk oda mi is.

-Nos, először is menjünk a ti színpadotokhoz!-pont egy olyan színpadon lépünk fel,amit nem néztünk meg a tegnapi napon.Ez volt a legtávolabb mindentől,de elég nagy volt.Egy csomó ember nyüzsgött a környékén és mindenféle előkészületeket tettek meg.

-Jó nagy!-rikkantotta Demi,aki a mai napon elég keveset beszélt,igazán nyugodt lett mióta Kheira és ő veszekedtek egyet,de kibékültek mégsem volt olyan Demi,mint szokott lenni.

-Igen az!Pont ezért kell pontosan megbeszélni,hogy mi lesz itt a színpadon,mert nehéz kitölteni ezt egy ilyen kicsi csapatnak.-hát igaza is volt a nőnek,mert itt még elfért volna legalább húsz ember,akkor sem telt volna meg a színpad-De előtte még egy rohadt fontos dolgot meg kell beszélnünk!

-Mit?-tette fel a kérdést ingerülten Seb,aki mostanság nagyon feszült volt,de Liz jelenléte kicsit feloldotta.Nemcsak a sziporkázó személyisége,de a kinézete is nagyban hatott a férfiakra.Magas,karcsú alkat,telt idomok,szép arc,szőke haj és kék szem kombináció.Nem csoda.

-Hát a neveteket,mert semmilyen nevet sem tüntettetek fel a lapon.

-Ó!-igen ó!Mi sem gondolkoztunk a csapat neven,mert az Európa Táborban,csak hatos csapat volt a nevünk.

-Talán nincs nevetek?!-nagyon meghökkenhetett a szőke nő,legalábbis az arca alapján.

-Nincs!-mondtam ki a való igazat.

-Az nagy baj,de még ma valamit ki kell találnunk!Ötleteljünk!-mindenki csöndben maradt.Néha-néha elhangzott pár nevetséges vagy egyszerű név,de semmi jó.

-Áhh!Én tudom,én tudom!-tette fel sokadjára a kezét Demi,akiben csak úgy pörögtek az ötletek.

-Na,mi az?-mondta unottan Seb.

-Hatodik erő,azaz Sixth Power!

-Ez nem is olyan rossz!-csillant fel Lizzy szeme.

-Nekem is tetszik,kicsit kapcsolódik a múltunkhoz!-feleltem.

-Igen,a hatos szám!-tette hozzá Veron.

-A hatos csapat!-mondta ki a végszót Dóra.Mosoly kúszott az arcomra,elégedett voltam és ez nem egy olyan név,amit csak futtában találtunk ki és nem kapcsolódik hozzánk,hanem valami ami igenis eszünkbe juttatja a közös múltat.

-Akkor jó?-kérdeztem.

-Igen!A hatodik erőre!-körbeálltunk,majd az öklünket hozzáütöttük a mellettünk álló öklének és a végén szétrobbantunk.Ez a mi kézfogásunk.

-Oksi,akkor fel is írom!-miután felírta a nevünket,gyorsan felhívott valakit és velünk kapcsolatos témában beszélt,de úgy harminc perc után letette és ismét nekünk szentelte figyelmét-Bocsi,de fontos volt!-mentegetőzött.

-Ugyan!-mosolygott negédesen Seb.

-Na,inkább haladjunk!-láthatóan nem hatotta meg Sebastian félreérthetetlen reakciója-Először elmondom,hogy miféle attrakciók lesznek a színpadon miközben énekeltek.Az első pár szám alatt,csak a kivetítőn fogunk pár képet,videót lejátszani rólatok és egyéb absztrakt formákat és esetleg néha a szöveget is,de ez titeket úgysem érint.A rock daloknál lesz pár tüzes és egyéb más megoldás,de erről majd gyakorlás közben tájékoztatlak titeket.A többi dal közben lesz lufi,konfetti eső,ja és mű eső is!

-Mi?-visított fel Veron,akinek most biztos a ruhák jutottak eszébe.

-Ez csak az utolsó előtti vagy az azelőtti számnál lesz.Végül is rendes víz lesz,csak arra szolgál,hogy felfrissüljetek.

-De ott van a víz!-válaszolt vissza érthetően Veron.

-Jól van,de akkor is kell lenni valami látványosnak!-kicsit irritálhatta Lizt Veron,mert egész gorombán válaszolt neki.

-Oké,de esernyőt kérhetek?A víztől a hajam olyan lesz,mint a pulikutya szőre.-morgott a szőke lány.

-Igen kérhetsz!-sóhajtott lemondóan a másik szőkeség-Egyéb kérés?

-Nincs!-felelte sértődötten.

-Jó,akkor tovább léphetünk!Fáradjatok fel a színpadra!-nagy nehezen felmásztunk rá és a nő utasítására beálltunk valami alakzatba,ami jól nézett ki lentről és elgyakoroltuk a dalokat.Sok-sok tanáccsal és fortéllyal látott el minket a segítőnk és azt is megmondta,hogy mikor milyen színpadi attrakció lesz és a táncosokat is megnézhettük,sőt próbálhattunk is velük.És ezt a tortúrát még jó párszor megismételtük,de úgy a hatodik alkalommal ő is megállított minket.

-Lányok!-sóhajtott csalódottan-Jobbat vártam volna tőletek,egységet,harmóniát és felszabadultságot,mert maga hang megvan és nem hibáztok,még a színpadi koreográfiát is vágjátok,mégis hiányzik belőletek az élet!Nektek ragyognotok kéne!Mi az,ami nem megy?

-A dalokkal van baj!-Kheira volt az egyetlen,aki kimerte mondani az igazságot.

-De,hát ti választottátok ki őket!

-Nem az a baj,hanem az,hogy van amelyik dallal tudunk egyesülni,de vannak olyanok amikkel,csak páran tudunk megküzdeni!-fejtette ki az ő elméletét Kheira és mi csak egyetértően bólogattunk.

-Értem,tehát az a baj,hogy úgy gondolod nem mindenkihez szólnak hozzá egyes dalok!-morfondírozott Sebastian.

-Igen,pontosan ez van!-helyeselte Veronique.

-Most már én is értem!-tette hozzá Lizzy,aki eddig csak nézett ki a fejéből és valamin nagyon gondolkozhatott-Tudom a megoldást,de ehhez idő kell és nekünk nincs sok időnk.Az a legfőbb baj,hogy nem érzitek és ezt már ti is megjegyeztétek,de ezt meg lehet változtatni.Tudjátok akármennyire sem tetszik az a dal,amit elő kell adnotok,akkor sem szabad negatívan hozzáállni és emellett nem a zenét kéne hallanotok,hanem a szöveget,amit aztán hozzákapcsoljátok a saját életetekhez.Tudom,hogy ez nehéz,de ha az ember nem ad bele anyait-apait akkor ,azt a közönség is megérzi és nem lesz olyan hatásos a koncertetek.Mert a rajongókat és az énekest a zene köti össze,gondoljatok erre!-teljesen igaza volt,de vajon sikerülni fog az,hogy valamennyire megváltozzon a hozzáállásunk ezekhez a dalokhoz.
Még párszor elgyakoroltuk,de már a végén a kifáradtságtól nem tudtunk jól szerepelni,így Lizzy leállította a műveletet.

-Nos,mára ennyi elég lesz!Legyetek jók!És gondoljatok a dalokra,csakis a dalokra,dalok,dalok,dalok,mert lehet,hogy ezek fogják megváltoztatni az életeteket!De az csak rajtatok múlik,hogy jó vagy rossz irányban!-így köszönt el tőlünk Lizzy Ferguson.    
         

05.Terepszemle

Sziasztok!
Mivel a mai napon nem kellett suliba menni,ezért volt időm résszel jönni és nemsokára szünet,tehát nem kell sokat várni az új részekig!Lehet,hogy nem ez lett a legjobb rész,de próbálkozom.
Jó olvasást!
Puszi,Lulu.


                                                         **************

"- Neked nincs olyan együttes, akiért annyira odavagy? Akikkel már álmodtál? Egy banda, akinek minden dalszövegét kívülről tudod? Számok, amik életed periódusaihoz köthetők? Amikre sírtál vagy nevettél? Dal, amit egy bizonyos időszakban annyit hallgattál, hogy ha behunyod a szemed, érzed még az akkori illatokat is? Nincs olyan zene, amit annyira szeretsz, hogy már az boldogsággal tölt el, ha valahol meghallod? Amiről egyszerűen azt hiszed, hogy azért íródott, hogy belőled érzéseket váltson ki? Énekes, akiért rajongasz? Akinek szerelmes vagy a hangjába? (...)
- Nem igazán - vonta meg a vállát némi tanakodás után. 
- Pech - bólintottam szomorúan - mert ezek jó dolgok."


Lis


A nap csigalassúsággal telt el,de ez mindig így van ha az ember vár valamit.Ugyanis a mai napon megyünk el megnézni a fesztivál helyszínét,amiről még azt sem tudom,hogy mi a neve.Ez nagyon furcsa volt mert még egy plakátot sem láttam,mi van ha tényleg valami átverés vagy nem lesz senki a fesztiválon,az nagy égés lenne,csalódás is.De nem kell negatívan hozzá állni a helyzethez,mert akkor tényleg balul sül el és én azt nem akarom,ahogy a többiek sem.
A dalok még nem voltak meg,de úgy beszéltük meg,hogy mindenki kiválasztja a tizenöt számára legjobbat.Én már kiválasztottam a dalokat,amik szerintem jók lennének,de ezek legfőképp rock és alternatív számok,de végül is ezek is szoktak fesztiválokon lenni.
Életemben összesen eddig három fesztiválon voltam és irtóra jól éreztem magam,bár ebből kettőnek a felére nem emlékszem,mert vagy részeg voltam,vagy aludtam a sátramban.Amennyit tudok erről a fesztiválról abból meg tudom állapítani,hogy nem lesz valami hosszú,de a közönség biztos jó lesz.De azon kívül,hogy öt napos lesz,ami jó rövidnek számít,mást nem tudok.Még azt sem,hogy milyen fellépők lesznek,felháborító!Mondjuk jobb is mert,így legalább nem fogok stresszelni nehogy beégjek valami.No,de ne gondolkozzak mindenen sokat,főleg ne most,amikor még el sem kezdődött a fesztivál.
Öt óra felé elkezdtem készülődni,mert hatkor indultunk a helyszínre,hogy körbenézzünk.Gyorsan végeztem és még be is kaptam egy pár falatot,aztán kimentem a teraszra nézelődni,de olyan hideg volt,hogy visszamentem átöltözni.Aztán lebattyogtam a hallba,ahol ott voltak a többiek is,még Demire vártunk,aztán tíz perc múlva ő is megérkezett és indulhattunk is.
Egy kisbusszal mentünk a fesztiválra,ami jól a város szélén volt,mert vagy háromnegyed órát kellett utaznunk.Végül megérkeztünk a Hell Festival helyszínére.Milyen jó egy név,előre félek!

-Hááát megérkeztünk!-pattogott izgatottan Sebastian és miutén bemutattuk a belépőkártyánkat és leparkoltunk,elindultunk az óriási sátor felé,ami egyenesen a bejárat mellett állt.

A sátoron kívül mást még nem lehetett látni,csak pár ugyanilyen sátrat és arrébb egy domb tetején pár világító fénycsóvát,de nem volt elég időm bámészkodni,mert be kellett menni a sátorba.Az egész helyiség sok-sok hosszú asztalból és pár számítógépes asztalból állt,amik előtt emberkék pötyögtek valamit.Nagy teli volt a sátor és mindenki csinált valamit,alig volt hely.Sebastian az ajtó mellett álló nő mellől megkérdezte,hogy hol találjuk a Marcus Smith nevű emberkét.A nő gyorsan rámutatott az asztalra,ahol csak egy pasas ült és türelmetlenül nézegelődött,mígnem meg nem állapodott a tekintete rajtunk.Intett és mi gyorsan odamentünk.Mindenki letelepedett a műanyag székekre,Seb ült középen.

-Jó napot!Az én nevem Marcus Smith,de ezt szerintem már tudják.Én leszek az,aki elmond minden fontos információt,de először is leszögezném,hogy mivel késtek nincs sok időm magukra.-Marcus tömzsi és alacsony ember volt,aki egymás után vette be a szájába a cigit és,ha közel hajoltál hozzá,akkor majd megfulladtál a büdös cigi és kölni szagtól.Másra nem tudtál nézni csak a vastag szemöldökére,amire már rá fért volna egy alapos szedés vagy fésülés,alatt sötétbarna szem húzódott,ami mindig félrenézett és sosem nézett senki szemébe.-Nem kell bemutatkozni,tudom kik maguk.

-Ohh,de lenne egy kérdésem!-szólt közbe Sebastian,aki láthatóan elgyengült a pasas tekintélyétől.

-Magának,csak ne legyen kérdése!-üvöltözte Marcus,de láthatóan megszokott esemény lehetett,abból következtetve,hogy a többi itt dolgozó ugyanúgy csinálta a feladatát,mint  ha semmi sem történt volna-Én beszélek maguk meg mosolyognak és bólogatnak,mintha értenék mit beszélek!Értve vagyok?-dörmögte az ember.

-Igen!-mondtuk egyszerre és próbáltunk mosolyogni,de inkább fintor lett belőle.

-Ne próbálkozzanak nyalizni!Azt undorítónak találom!-hát én meg magát-Nos,kezdeném,ha nem gond!-Seb csak bólogatott és erőltetett bájmosolyt villantott annak ellenére,hogy Marcus előre megmondta,hogy nem bírja ezt-Először is a napról lesz szó!Maguk a második napon lépnek fel,azaz szeptember 3-án hét órakor.Mindössze tizenhárom dalt adhatnak lő,de ha csúszás lesz akkor kevesebbet adhatnak elő,ha maguk profik lennének nem halasztanánk el a számokat,de nem azok!

-Már nem azért,de ezen a fesztiválon nem csak kezdők lépnek fel?-szóltam közbe,mert nem bírtam ki a piszkálódást.

-Nagyrészt,de lesznek híresek is,hisz akkor elég kevés ember jönne el ide,gondoljanak bele!-be kell ismerni,hogy igaza van-Na most térjünk vissza a témához!-csapta össze vaskos tenyereit-Maguk előtt egy afrikai népzenész csoport lesz és amikor ők kezdenek maguknak akkor kell a helyszínre menni és készülődni.Utánuk egyébként egy kezdő csapat lesz,de ez már nem lényeges.A fellépésre visszatérve,mi van a dalokkal?-kérdi.

-Egyelőre még nincs összeállítva,de már folyamatban van.Holnap átküldöm önöknek faxon.-feleli Seb büszkén,hogy ő milyen jó szervező,de Marcus nem igazán reagál,csak bólint.

-Óké nekem jó.Egyet viszont le szeretnék szögezni!Az elején úgy öt számnak pörgősnek és bulizósnak kell lennie,utána jó lenne valami alter szerű vagy elektronikus szám,aztán rock.Szeretném,ha minden stílusból lenne egy kicsi.-tudatja velünk az infót,amit Kheira lázasan jegyzetel-Értve vagyunk?

-Igen!-bólogatunk "lelkesen".

-De ilyen ultra nyálas pop számokat nem kérek vagy kihúzunk titeket az előadók közül!-figyelmeztet és megint rágyújt egy cigire-Most beszéljünk az előadásról!Szeretném,ha a ruhájuk olyan lenne,ami egész koncert alatt kitart és méltó lenne a fesztiválokhoz,de semmi összeöltözés!Aztán,ha olyanokat választanak lesznek táncosok is,de maguknak nem kell táncolni.Az a lényeg,hogy érezzék jól magukat és legyenek őrültek,vadak,ami kell egy jó koncert leadásához.Ha víz kell lesz a színpad szélén és koncert előtt és után kaja is lesz.Olyan sorrendben lesznek a számok,ahogy a stílusokat felsoroltam.Ez azért kell,mert különböző színpadi extrák lesznek,de erről még úgy is beszélni fognak,de nem velem.Ha holnap elküldi lehetőleg reggel tegye,mert ha időben elküldi holnap egy kisebb megbeszélésre hívjuk önöket és akkor meg lesz beszélve a színpadi produkció is,akivel ezt majd megbeszélik az Lizzy  Ferguson lesz az.Ő majd mindent elintéz,addig is gyakoroljanak és ne idegeskedjenek.Most elmehetnek,nézzenek körül,aztán húzzanak haza!-parancsolt és mi gyorsan elköszöntünk.Mögöttünk már ott állt egy másik csapat,csak fiúk voltak,akikért biztosan bomlani fognak a nők,mert igazán sármosak voltak.

-Huh,ez a pasi aztán bunkó!-mormogta Dóra,miután kijutottunk a sátorból.

-Hát az nem kifejezés!-tette hozzá Veron,aki eddig elég csendes volt.

-Csajok!Ne legyetek ilyen bunkók!Ha ő nem lenne,akkor ti most nem lennétek itt!-csitított minket Seb.

-Mért?Ő volt az,aki bejuttatott vagy mi?-gúnyolódott Kheira.

-Igen,mert ő dönti el,hogy melyik jelentkező lépjen fel.-közölte egyszerűen a tényt Seb és Demi egyetértően bólogatott.

-Oh,nem hinné az ember!-mondtam és elnéztem a távolba.

-Hát igen ő olyasmi,mint Simon Cowell,csak Marcus inkább teljes európára orientálódik ki.Amikor beszélgettem vele telefonon,azt mondta,hogy ő már az Európa Táborban kiszemelt titeket.Na,de szerintem induljunk,mert már kezd sötétedni és még meg szeretném nézni a színpadokat!-Seb ismét felvette a tekintélyes álcát.

-Oké induljunk!-egyezett bele Dóra,aki teljesen felélénkült a fesztiválról-De arra kíváncsi vagyok,mért pont ez lett a neve....

-Azért,mert állítólag ezt a helyet,ahol épült mindig Pokol dombságnak hívták a helyiek valami mende-monda miatt.Hát ezért ez a neve.-darálta Veron.

-Ezt meg honnan szedted?-kérdezte meglepődötten Demi és még Seb is érdeklődve nézte a szőke lányt.

-Utána néztem a neten,miközben pofázott az a pasi.-megrántott a vállát és elindult az első színpad felé,mi is követtük.

Összesen hét színpad lesz a fesztiválon,amik között vannak kicsik és óriásiak is,azon vitatkoztunk,hogy vajon melyiken lépünk mi fel.Voltak olyanok akik azt mondták,hogy valamelyik pici színpadon lépünk fel,de valaki azt mondta,hogy mi nagy színpadot kapunk.Ez majd holnap kiderül.
Mondjuk mi csak négy színpadot néztünk meg,mert teljesen elfáradtunk a negyedikre.A negyedik viszonylag közel volt a nagy dombhoz,amin világítottak a fénycsóvák,ezért elmentünk oda.
Én mindig úgy tippeltem,hogy ez egy tábortűz lesz,de igazából itt voltak az italos és kajás bódék és sok-sok pad.Mivel sokat mentünk és mindenki elfáradt,ezért rendeltünk kaját mindenkinek,aztán amikor megkaptuk őket leültünk az egyik padhoz és kajáltunk,közben sztorizgattunk és találgattuk,hogy kik lesznek a sztár fellépők.Egyet tudtunk Veron jóvoltából.Tegnap addig zaklatta Twitteren Martin Garrix-et,hogy a fiú elárulta,hogy ő is fellép ott.

-Lányok,most hagyjátok abba,ezt az esztelen csacsogást és figyeljetek rám!-szólt közbe Sebastian.

-Nem vagy te olyan érdekes!-szólt vissza Dóra és egy jó darab kolbászt tömött a szájába.

-Köszönöm a bókot,de arról van szó,hogy a dalokat szeretném megbeszélni veletek!-érvelt Seb.

-Nem ér rá holnap?Nincs kedvem ehhez!-siránkozott Demi,mi meg csak bólogattunk,mert Marcus után semmi kedvünk sem volt az élethez,nemhogy a dalokhoz.

-Az engem nem érdekel!Gyakorolni is el kell kezdeni!-előhúzta a dalszöveglistát-Na,most akkor beszéljük meg!-itt kezdődtek igazán a bajok,mert sehogy sem tudtunk megegyezni.Veron igazán extrém dalokat választott,amiben csak elektronikus számok voltak,Dóra egész tűrhető listát készített,de valószínűleg mindenki ezeket a dalokat választja majd,a lányok szerint az én listámban túl sok volt a  rock,Demié túl poppos volt,Kheira meg random dalokat választott,mert úgy csinálta elmondása szerint,hogy az összes szám címét ráírta kis cetlikre és belerakta őket egy kalapba,majd kihúzta őket.Magyarul nagy fejetlenség volt,de úgy fél óra múlva sikerül megegyezni a dalokban.Volt benne Good Charlotte,Prodigy,LP,All Time Low,David Guetta Avici,Bastille és még sorolhatnám.Mire nagy nehezen kiválasztottuk a listát Seb elment és leadta és még beszélt is avval a nővel,aki ezt rendezi,így csak este tíz órakor értünk haza.

Utána már nem is ettem és nem beszéltem senkivel,csak hamar megfürödtem,aztán bedőltem az ágyba és zenét hallgattam volna,ha valaki nem jelenik meg az ajtómba és zavar meg mindent.Demi volt az teljesen feldúlva.

-Mi történt?-kérdeztem,miközben kihúztam a fülesemet a fülemből és felkeltem.

-Most néztem meg a fesztivál címlapját és ott lesz Adam Lambert!!-meglepő volt Demi egyszerű kijelentésmódja,mert mióta csak ismerem tudom,hogy mennyire szereti az énekest.

-Ez nagyszerű!-lelkesítettem,de ugyanolyan borús maradt az ábrázata.

-Igen,de Kheira teljesen lelombozott!-vinnyogta mérgesen.

-Mért?

-Mert teljesen leszólta és azt mondta,hogyha ott is lesz úgysem lesz ránk kíváncsi és nem fogok vele találkozni.

-Ne is hallgass rá!Majd én beszélek a fejével,oké?-Demi boldogan bólintott és gyorsan kipattogott a szobámból,én meg elindultam a 110-es szoba felé,ahol Kheira lakott.Kopogtam,de nem jött válasz,ezért csak simán besétáltam.

Már sötét honolt a hálószobájába,de még láttam,hogy világít a telefonja,biztos ő is a zenéket hallgatja.
Felcsettintettem a villanyt,de Kheira nem reagált,mert alvómaszk volt a fején és hallani sem hallhatott,mert az ultra puha mamuszomba voltam és ajtó nem volt a háló és a nappali között.Odasétáltam hozzá és megböködtem a vállát,mire morgott párat és lehúzta magáról a maszkot.Két haragos szempár meredt rám.

-Mit akarsz?-morogta tőle nem szokott módon Kheira.

-Beszélni veled,úgyhogy ülj fel.-Kheira úgy is tett és várakozóan nézett rám.

-Na mondd már!Még meg kell hallgatni az összes számot és betanulni a szövegét,én nem ismerem ezeket.-talán egy kicsikét meg lehetett sértődve,mert ő régimódibb és inkább a lírai zeneműveket szereti.

-Mért sértetted meg Demit?-karba tettem a kezem és várta a választ,de ő csak grimaszolt egyet-Na,mondd már!Én is szeretném folytatni,amit te is.

-Azért,mert elegem van visongatásából meg az áradozásaiból!-vont vállat Kheira.

-Figyu,neked van kedvenc bandád vagy előadód?-igazán érdekelt a téma,mert Kheira nem szokta megosztani a zene iránti szeretetét,kivéve ha zongorázik.

-Nincs!Nem találtam egy olyan előadót sem,aminek mindegyik száma tetszene!-ismét csak vállat vont,úgy látszik nem szereti ezt a témát.

-Ugyan,csak van egy!-biztattam,de csak fejrázást kaptam cserébe.

-Jó értem,de akkor sem kell szegényt,így lezúznod a föld alá!

-Értem én,de minek beszél arról,ha tudja,hogy mennyire unom!-érvelt Kheira.

-Azért,mert ő is elviseli,hogy folyton zenei előadásokra ráncigálod,pedig ő sem akar elmenni,de tekintettel van rád!-mindössze egyszer panaszkodott emiatt Demi,de akkor már nagyon ki volt és nem bírta tovább az ilyen zenét,szinte hányingere lett tőle.

-Akkor mér nem szólt?-motyogta a szöszke lány,aki látszólag megsértődött.

-Mert nem akar megsérteni,ez tök logikus!-magyarázom és lehuppanok a sarokban lévő vörös fotelba.

-Nem az!De hagyjuk!-legyint és leheveredik.

-Nem hagyjuk!Tudod lehet,hogy te ilyen véleménnyel vagy erről az énekesről,de Deminek sokat jelent ő.Inspirálja és folyton őt hallgatja,tudja kívülről a dalait és kötődik azokhoz,mert azt hiszi,hogy a dalok mondandója kapcsolódik az életéhez és ez sokat jelent neki.Isteníti őt és erőt ad a fiú neki,mert inspiráló személy.Ő boldog a zenéitől és az interjúktól,mert igazán szereti Adam zenéjét.Sajnálom,hogy neked nincs ilyen előadó,mert igazán jó érzés,ha boldog vagy a zenétől.

-Oké,oké!Megértettem,de akkor is!Ő buzi,minek szereti annyira,úgysem fog vele összejönni!

-Nem buzi,hanem meleg és ne mondj ilyet ez nagyon szemét dolog!És nem azért szereti,mert jól néz ki,hanem azért mert inspirálja Demit a zenéje,de ne veszekedjünk ezen ennyit!Menj és kérj bocsánatot tőle!-nem mozdult,csak szúrósan nézett rám és én visszanéztem.Hosszú perceken keresztül,így vizslattuk egymást,majd megtört a jég és Kheira elindult Demi lakosztálya felé.Kopogott és bement,többet nem hallottam,inkább én is visszavonultam a pihe-puha ágyikómba,hogy meghallgassam a számokat.   

04.A Pataky família.

Sziasztok!
Ezen a kellemes októberi napon meghoztam az új részt!Imádom az őszt és jó kedvem lesz a színes tájtól és a lágy szellőtől is és,ha jó kedvem van akkor ihletem is van!Tehát ma van rész!!!Mert ma happy vagyok! :))
Egyébként szeretném mondani,hogy a Five Second of Summer még jó sokáig nem lesz benne a történetben,de nyugi ami késik nem múlik! ;)
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
                                                                  ******

"A család tényleg remek dolog, meleg, erőt adó és derűs, és az is jó benne, hogy nincs állandóan, folyamatosan jelen. Szerintem ezzel mindenki így van, csak sokan nem merik bevallani."



LIS

A hotel,amiben elszállásoltak minket nagyon szép és tiszta,ugyanakkor nagyon érdekes is.Kívülről egy teljesen átlagos,drága hotelnek tűnik,de ha bemegy az ember akkor látja,hogy igazán egyedi elrendezésű,ilyenek a tulajdonosaik is,akiket csak reggel ismertem meg,de visszatérve a hotelra úgy nézett ki,mint a mesékben a nagy várak,amik cukorból vannak.Teli harsány színekkel,absztrakt mintákkal és sok édességgel,mintha csak a gyerekeknek lenne megcélozva,de emeletenként változnak a stílusok.Az első és második emelet,ilyen mesebeli hangulatú,míg a harmadik,negyedik szint a kényelemről gondoskodik  mégis modern a berendezése,az ötödik emelet meg csakis a szerelmeseknek van tervezve,de ezt inkább nem részletezem,hogy mik vannak itt.Egyébként a régi pincéből és aluljáróból egy diszkót és egy benti fürdőhelyiséget csináltak.Nagyon praktikusak voltak a Pataky szülők.
Rátérve a családra egy igazán egyedi emberekből állt.Bár kinézetre átlagosak voltak,de ha egy kicsit jobban megismeri az ember őket,akkor tudják,hogy nem is annyira egyszerű emberek.
Elsőnek Katával Dóra keresztanyjával ismerkedtem meg,aki hajnalok hajnalán felkeltett minket,mert megyünk várost nézni.Ő egy igazán pörgős,hiperaktív nőszemély,aki imád beszélni és énekelgetni.Az ő ötlete volt az első és második rész dizájnja,mert saját magáról akarta tükrözni a helyet.Hát sikerült is neki.Vidám hangulatú,színes és egyéni,na meg sok a cukor benne.Amikor fiatal volt még Kata és még Magyarországon élt,akkor az anyukája cukrászdájában dolgozott,ahol nemcsak sütiket,hanem tömérdek sok cukrot lehetett kapni,így nagyon hamar megszerette az édességet.
Kata férje Ádám volt,aki semmiben sem hasonlított a feleségére.Nagyon egyszerű becsületes és szótlan ember volt.Értelmes és okos,de nem tűrte a zajongást és az ostoba embereket.Keveset beszélt,de akkor nagyon hatásos volt és célratörő.Ő egy ügyvéd még most is,de szabadidejében a hotellal foglalkozik,ami nagyon jó pénzt hoz a nekik. és van még egy olyan dolog,amit amikor először megláttam teljesen elállt a szavam.Még az idejövetelünk estéjén fogadott Ádám minket és rendes házigazdáshoz híven mindent elmutogatott.Mivel késő volt már minden be volt zárva,de én éhes voltam és azt mondta,hogy ha valami gondunk van keressük a buli helyszínen,én szépen le is mentem hozzá,amikor lángcsóvákat láttam és jól meg is ijedtem,hogy tű ütött ki,de aztán megláttam a férfit,aki a tűzzel játszik.Először elhinni nem akartam,hogy ő Ádám,de aztán az előadása végén elárulta,hogy fiatal korában egy cirkuszban dolgozott és,amikor elhagyta a társulatot nem tudott véglegesen elszakadni a tűzzsonglőrködéssel és minden este gyakorol.Utána elmentünk és ettünk egyet.
A pár első gyereke Áron volt,aki bár együgyűnek és unalmasnak tűnik,de esténként nőnek öltözik és mindenféle helyekre jár,egyébként ő meleg,de nem látszik rajta és jelen pillanatban az utolsó évét járja az egyetemen,utána orvos lesz.
A második gyerek Atilla egészen egyszerűen maga a kabaré,mindenkit oltogat és folyamatosan viccelődik mindenen.Veronnal versenyeztek,hogy ki tud jobb oltásokat és végül a fiú nyert,ő egyébként még középsulis.
A harmadik gyerek,aki mindössze öt perccel fiatalabb Atillánál,az nem más,mint Angyalka.Angyalka leginkább az anyukájára hasonlít kivéve,ha énekel mert akkor szerintem sokszor leköröz bármilyen profi rockert.
De,hogy rá is térjek a mai napra,az történt,hogy reggel hatkor keltett minket Kata,aztán reggeliztünk.

-Na és hogy telt az utatok?-kérdezte Kata,akinek még nem volt ideje rendesen beszélni velünk.

-Eseménydúsan!-feleltem.Éppen le akartam tenni a leveses tálat az asztalra,de az asztal dizájnja hullámos volt és lecsúszott a gödörbe,a tartalma pedig a mellettem ülő Áronra löttyent.Az arcán lévő maradék smink elkenődött,de ő csak kacagott az ügyetlenségemen és tovább evett,mintha semmi sem történt volna.

-Legalább nem unatkoztatok!-mosolygott derűsen Kata és feltörölte a kiömlött levest.

-Hát az biztos!-nevettem fel kényszeresen és gondolni sem akartam a tegnapi napra,túl fárasztó volt.

-Kata!Ne legyél ilyen pofátlan!-horkant fel Ádám és megrovóan nézegette a menyét.

-Ugyan,ebben semmi olyan nem volt!-felelt rá Seb és a másik férfi azonnal elhallgatott.Attól,hogy nagyon hasonló személyiségek voltak,mégsem tudtak kijönni egymással,mert elég hűvösen viselkedtek a másik társaságában.Talán azt hitték,hogy ha a másik a közelükbe van,akkor elveszik a tekintélye.

-Azt gondolom,hogy igenis az volt!-dörrent fel Ádám.

-Lányok!Ma elmegyünk várost nézni!-lépett közbe a veszekedésbe Kata és örömteljesen tapsikolt.

-Mi is jöhetünk?-kérdezte Angyalka.

-Igen,fiúk ti jöttök?-kérdezte fiait a nő,Attila nemmel felelt,de Áron végül belement mert a mai napra nem volt semmi dolga.-Reggeli után azonnal indulunk!-a kaja többi részében nem sokat beszélgettünk,mert a két férfi beszélgetése elrontotta a hangulatot és sokan fáradtak voltunk.Veronnal és Dórával is próbáltam telepatikusan beszélgetni és úgy vettem ki a nézésükből,hogy ők is kellemetlennek tartják a helyzetet.
Pár perc múlva végeztünk és mindenki felment,hogy átöltözzön és felkészüljön az útra.Én egy kényelmes ruhát vettem fel és összekötöttem egy copfba a hajam,sminket pedig nem raktam fel magamra,aztán lementem hallba a többiekhez.Már mindenki ott volt,így elindultunk.Gyalog mentünk,mert Kata szerint a busz az drága.
A fél nap avval telt el,hogy múzeumokat néztünk,ami nagyon érdekes volt,de ugyanakkor fárasztó is mert Kata nem úgy csinálta meg az útitervet,hogy minden olyan dolgot megnézünk ami közel van egymáshoz,hanem bizonyos csoportokra osztotta őket.
Nehezen,de délben végeztünk és elmentünk enni az egyik közeli kis eldugott étterembe,ahol krumplis lepényt ettem,érdekes íze volt,de nem lett a kedvencem.
Amikor már mentünk volna tovább Sebastian robogott be az étterembe és gyorsan rendelt magának egy teát.

-Te meg,hogy kerültél ide?-jött az érthető kérdés Kheira szájából,aki nem igazán kedvelte a fiút.

-Lekövettem a telefonotokat!-mondta halál nyugodtan,mire a szőke lány teljesen ledöbbent és hüledezve bámulta a görög fiút.

-Ohhh......hogy te már csak ilyen könnyen nyomod!-morfondírozott és még mindig hitetlenkedve hátradőlt a székén.

-Igen,na de nem ezért jöttem!-csapta össze vaskos tenyerét Seb-Csak tájékoztatni akarlak titeket,hogy holnap ellátogatunk a fesztivál helyszínére,hogy felmérjük a terepet,aztán lassan ki kéne választani a dalokat is.

-Igen!Ezen már én is sokat gondolkoztam és azon is,hogy milyen ruhákat vegyünk fel.....-Veron most is hű volt önmagához és ismét a ruhákra tért rá.

-Nekem az teljesen mindegy,mert lényegtelen!Oldjátok meg ti,viszont a dalokat válasszátok ti ki!-parancsolgatott és odacsapott az asztalra pár papírt,amin számok voltak-Ezek közül választhattok nagyjából úgy tizenhármat,de majd még megkérdezem.-körbeadtuk egymásnak a lapot és hát elég különböző dalok szerepeltek rajta,de mindenképpen fesztiváldalok voltak ezek,nehezek és könnyűek egyaránt,csak melyikeket adjuk elő,mert az biztos,hogy nehezen fogunk megegyezni a dalokban.Főleg,hogy teljesen más az ízlésvilágunk.Dóra például a rockot és a népzenét szereti,Demi a pörgős számokat,Veron az elektronikus buli számokat,Kheira az alternatív és komolyzenét kedveli és én meghallgatok mindenféle számot.
Tehát nem lesz könnyű egy harc a kiválasztás.
Miután megnéztük a lapot otthagytuk Sebastiant egyedül és mentünk tovább a városnéző körútra,ahol szinte minden nevezetességet megnéztünk és a végéra hagytuk a London Eye nevű óriáskereket.
A sor óriási volt pedig már egész későre járt és mi csak vártunk és vártunk,hogy közelebb kerüljünk az utolsó látnivalóhoz.Már az előttünk lévők ültek be mikor elénk tolakodott valaki és kárpótlásból aláírást osztott.Mi meg csak néztünk,hogy mit akar ez a hülye. 

  Aztán egyszer csak Veron felvisított,mint aki megőrült.

-Tudjátok ki volt ez?-hujjogott.

-Ki?-kérdeztük mindnyájan.

-Martin Garrix!-és erre mindenki lekövült,majd egy perc múlva mindannyian visítoztunk.

-Ezt el sem hiszem!Láttuk!Van aláírásunk!WÍÍÍÍÍÍ!Vajon ott lesz a fesztiválon?-magamon kívül voltam az örömtől,mert bár külsőről nem tudtam volna felismerni,de a zenéjét nagyon imádtam és ki nem örülne,ha egy ilyen Dj-vel találkozna élőben.

-Lehet....-elmélkedett Kheira és Dóra meg Demi,csak egyetértően bólogattak,ők már kevésbé voltak feldobva,mert szeretni szerették de nem annyira,mint mi.

-Úhh,szupi!-tapsikolt Veron,aztán meg szóltak,hogy bemehetünk a kapszulába vagy mibe.
Hüledezve léptünk be a helyiségbe és néztük,ahogy lassan emelkedünk fel és fel.Itt már kevésbé voltunk olyan lelkesek....Veron és Dóra már rosszul voltak és engem is a hányinger kerülgetett,de tartottam magam.

-Nyugi lányok,ha meglátjátok a csodás tájat és a lemenő nap utolsó sugarait akkor majd jobb lesz!-bíztatott minket Kata.Elmerengve nézte a távolt,arcán buta mosoly ült.-Tudjátok itt kérte meg a kezem a férjem,én pedig itt jelentettem be az első terhességemet.Ez olyan sok emléket felhoz.Azért menekültek el és nem jöttek el velünk a gyerekek,pedig az elején el akartak jönni.-szipogott az anyuka felindultságában és Dóra jól megszorongatta vigasztalás képpen.

Mire lenyugodtak a kedélyek elég magasra értünk,hogy lássuk a csodás Londont.Tényleg igaza volt Katának.Gyönyörű volt a kilátás!A nap már nagyon lent volt az égen,de még aranysárgán bevilágította a várost,a Temze vize meg-meg csillant az aranysugarak fürdőjében és az emberek sütkérezve,nyugisan sétálgattak a parton és az egész városban,de sokan még csak most mentek haza,amitől sürgő-forgó lett a belváros.Igazi kiélezett ellentétek vonultak végig a városon,mintha minden egyes része el lenne különítve és az adott helyen csak egy valamit lehetne csinálni.
Nagy sajnálatomra hamar leértünk,de sikerült pár jó fotót készíteni a kilátásról.Amikor leértünk,úgy döntöttünk,hogy eszünk egyet és ismét beültünk de most nem jött Seb és nem történt semmi.Mivel már sötét volt és Kheira győzködte Katát,hogy menjünk piros emeletes busszal,ezért végül azzal mentünk haza.Mondjuk nem értettem Kheira nagy lelkesedését,mert ő itt él az Egyesült Királyságban.
Amikor hazaértünk lementünk a családi nappaliba és az összes Pataky-val együtt beszélgettünk,bolondoztunk egyet.Persze ez Dórának nem tetszett,mert zavarba hozták és lejáratták elmondása szerint,pedig semmi olyan nem volt.Áron a beöltözős ruháiban bemutatózott és itt volt a barátja,akit Danielnek hívnak és még beszélgettünk,sztorizgattunk,de egyéb nem történt.
Csak később este tudtunk öten beszélgetni és miután a dalokat is kiválasztottuk Dóra borúsan megszólalt.

-Néha olyan szívás ez a család,egy normális embert sem ismerek benne,de még magamat sem mondanám normálisnak!-morgott és bevonult a saját szobájába.

Miután lefürödtem felhívtam apát.

-Szia,kincsem!-köszönt boldogan.

-Szia,hogy vagy?-kérdeztem.

-Már vártam a hívásodat és anyád is,de ő már munkában van....-sóhajtott csalódottan.-De most te mesélj!-így hát elmeséltem neki a városlátogatást és a Pataky családot is és,hogy Dóra mennyire rosszul áll hozzá a családjához.

-Tudod,ha nem is most,de rá fog jönni,hogy a család mennyire is fontos és mennyi plusz energiát ad az embernek,csak hinni kell az összetartóerejében és minden jó lesz!Lis,ezt te is jól tartsd észben és bármi lesz fordulj,hozzánk!-mondta meghatottan,mert tudtam hogy most mennyire szenvedélyesen gondol a múltra a jelenre és a jövőre.-De persze a család nem feltétlenül a vér szerinti családod lehet.....-és belekezdett hosszú,véget nem érő meséjébe.       

03.Utazás

Sziasztok!
Fáradtan,kómásan és az iskola miatt kiszívott energiák nélkül,de sikerült megírnom a harmadik részt.Most van az utolsó évem,de nem akar sikerülni a tanulás vagyis inkább én nem akarok nekiállni a tanulásnak,de tanulnom kell,nehogy elvegyék a gépet és akkor nem tudok részeket írni!
Nektek,hogy megy a suli???-Mert nekem lassan és folyton nosztalgikus kedvem lesz bármitől!
Csak ennyi közölni valóm van!
Puszi,Lulu.

U.I.: I hate Fizika!

                                                      ***********

"A repterek gyakran csak pontokat jelentenek az emberi életben, a köztes tereket a helyek és az emberek között, a senki földjét aközött, ami már megtörtént és ami még csak most fog történni."


Lis.



Pár pillanat érkeztünk be a repülőtérre.Óriási volt és zsúfolásig volt emberekkel.Mivel én még nem utaztam repülővel,ezért Sebastian volt a vezető,aki tegnapelőtt érkezett hozzánk,miután Kheira és Dóra szüleit is meglátogatta.
Elég simán ment minden mindaddig,ameddig a Check-inhez nem értünk,először az én beszállókártyámat rendezte,aztán az övét.Már darálta is a szöveget,de úgy a felénél félbeszakította az evvel foglalkozó nő.

-Sajnálom,de úgy látszik,hogy az ön kártyáját elkeverték vagy odaadták másnak.-sajnálkozva nézett a vörös nő és várta Sebastian reakcióját.

-Micsoda?Asszonyom nekem sürgősen el kell jutnom az Egyesült Királyságba!Oldja meg valahogy,de nekem a mostani járattal kell mennem!-harsányan kiabált,de azért megőrizte a hűvös eleganciáját.

A nő párat pötyögött a gépbe és telefonon is beszélt valakivel,de a végén tehetetlenül ránézett a görög pasira és szólásra nyitotta vastagon rúzsozott száját.

-Sajnálom,de nem tudok semmit sem tenni,valami keveredés történhetett és odaadták másnak a beszállókártyáját.

-Na,de hölgyem!Már jövőhéten külön szóltam maguknak,hogy két beszállójegyet mindenképp rakjanak el!Hogyan lehet ennyire felelőtlen!-szemrehányóan méregette a zavarba jött nőt,aki már majdnem bőgött.

-Sajnálom,de a következő járattal ingyenesen utazhat.-mentegetőzött a vörös nő.

-És nekem,így meg lesz oldva minden gondom?Nekem egy fontos tárgyalásom lesz!-persze ez nem volt igaz,de rá kellett játszani hátha valahogy mégis megoldják a gondot,de a nő még így sem tudott semmit sem tenni és csak bűnbánóan nézte Sebastiant.

-Elnézését kérjük,de ennél többet nem tudunk tenni önért!-már türelmetlenkedhettek a hátunk mögött álldogáló emberek,mert a nő el akart minket zavarni.Gyorsan odafordultam a férfihez.

-Most mi lesz?-kérdeztem.Vele ellentétben én egy cseppet sem tudtam mit kell tennem,miután elmegyek innen,de ő csak megvonta a vállát és magával szembe fordított.

-Ügyes vagy,megoldod!Majd találkozunk,az a lényeg,hogy várj meg a reptéren és ne menj egyből a hotelba.Na,szia!Menj!-megfordított és ellökött.Egyedül maradtam,egy darabig nézegelődtem,aztán elindultam oda ahova mindenki ment.Most kellett leadni a bőröndünket,miután megtörtént a procedúra ismét nem tudtam,hogy mi van.....

Egy random embert megkérdeztem,hogy utána hova kell menni és ő kedvesen elvezetett oda,ahol a biztonsági ellenőrzés folyik.Ez is elég hamar megvolt és zökkenőmentesen folyt,így amikor végeztem a SkyCourtba mentem,ahol vettem magamnak egy jó adag erős kávét.Ez legalább megnyugtatja az idegeimet,amik elég rendesen felborzolódtak.Eddig nem is nagyon foglalkoztam vele,mert mindenféle ellenőrzésen mentem keresztül,de így,hogy nemsokára felszállunk mindenféle halálfélelem kerülgetett.Nem volt senki,aki biztatott volna vagy kapaszkodhattam volna bele.Teljesen egyedül maradtam és azt sem tudtam,hogy mit kezdjek magammal.

Nagyjából a felszállás előtt elmentem a kapukhoz,ahol megnézték az útlevelemet és a beszállókártyámat is,de ez gyorsan zajlott és a végén arra lettem figyelmes,hogy már szállhatunk fel a repülőre.Egy aránylag normális részlegre kerültem,ami teli volt nyugdíjasokkal,tehát egy roppant izgalmas repülés vár rám.



A mellettem lévő öreg bácsi keltegetett,hogy kössem be az övem,mert leszállunk.Amit bekötöttem az övemet éreztem a nyomást a fülembe,de gyorsan el is múlt és pár perc múlva kiszállhattunk a gépből.Óriási monstrum volt,el nem tudtam képzelni,hogy ezen utaztam!Óriási,le is fotóztam.Talán Sebastian is ezzel jön....


A London-Heathrow-i repülőtér csodálatos volt,mivel már este érkeztem meg,ezért ki volt világítva és nagyon mutatós volt.

Londonhoz méltó,már amennyire ismertem én Londont,azaz csak a tévéből és képekről meg Dóra beszámolójáról,mert az anyja bátyja itt él és elég sokat van itt.Ő és a lányok már ott lehetnek náluk.A családnak egy nagy hotelje van és az lesz a szállásunk.
Miután átestem az ismét megtörténő ellenőrzésen elmentem a csomagomért,ami sikeresen és sértetlenül eljutott idáig.Amikor megvolt a csomagátvétel,úgy döntöttem,hogy körülnézek a boltokba és veszek valami kaját és szuvenírokat.
Valami furcsa ízű angol kaját ettem,ami ha nem lenne erős gyomrom biztos,hogy a vécében landolna,mert kihánynám.
Vettem pár emeletes buszt és angol katonás porcelánokat,pólókat a családnak,aztán bekapcsoltam a telefonomat és írtam Dórának,hogy késni fogunk,mire megbombáztak a hívásaikkal a lányok,de egyiket sem vettem fel,mert tudtam,hogy abból csak a baj lenne,így hát kapta Demitől egy jó hosszú,bosszús üzenetet:
Kedves Lis!
Remélem nem direkt nem vetted fel a telefont és csak viccelsz,hogy Sebet nem engedték felszállni.Kérlek hívj vissza,mert megöli az idegzetemet ez a sok stressz és galiba.Tudod velünk semmi sem megy könnyedén,Veront is fél óráig kellett keresni a repteren,Kheira meg egész úton rosszul volt és lehányta az egyik légiutas kísérőt,így most fizetheti ki a ruhát,ami nem értem mért kerül olyan sokba,én nekem meg pluszba füzetnem kellett,mert túl nehéz volt a táskám.Teljes fejetlenség van és remélem azért éjfél előtt még ideértek,mert akkor bezár az egész hotel.Remélem időben és sikeresen itt lesztek,na meg remélem minden cuccotok meg van.

Sok puszi,
Demi.<3


Inkább nem írtam vissza,de miután vagy még két ilyen üzenetet írt,inkább szóltam,hogy eddig minden simán megy,már csak Sebastian hiányzik,aztán ő meg szólt,hogy holnap városlátogatás,úgyhogy ne csináljunk semmi kitérőt idefelé,mert el fogunk fáradni és többet nem írt,de én sem nagyon feszegettem a beszélgetést,mert láthatóan mindenki feszült volt és fáradt,ahogy én is,de a reptér közepén nem aludhatok be,nehogy ellopják a cuccaimat.
Egy darabig unaloműzés képpen videókat nézegettem,zenéz hallgattam,aztán olvastam,de még random emberekkel is beszélgettem,de sehogy sem akart jönni Seb.Mígnem,úgy két és fél óra várakozás után jött az üzenet,hogy bent van az épületben és jelenleg engem keres.Kerestük még egymást egy darabig,de aztán megtaláltam őt és szerencsére vele is minden rendben volt.

-Na akkor mehetünk?-kérdeztem a fáradtságtól felocsúdva.

-Igen!-mondta fáradtan és kimentünk a nyüzsgő repülőtérről.

Végül egy busszal mentünk a szálláshelyre.Útközben kevés látnivalót láttunk a városból,de még így is felülmúlhatatlan érzés volt végigautókázni az óriási városon