Ezen a kellemes októberi napon meghoztam az új részt!Imádom az őszt és jó kedvem lesz a színes tájtól és a lágy szellőtől is és,ha jó kedvem van akkor ihletem is van!Tehát ma van rész!!!Mert ma happy vagyok! :))
Egyébként szeretném mondani,hogy a Five Second of Summer még jó sokáig nem lesz benne a történetben,de nyugi ami késik nem múlik! ;)
Jó olvasást!
Puszi,
Lulu.
******
LIS
A hotel,amiben elszállásoltak minket nagyon szép és tiszta,ugyanakkor nagyon érdekes is.Kívülről egy teljesen átlagos,drága hotelnek tűnik,de ha bemegy az ember akkor látja,hogy igazán egyedi elrendezésű,ilyenek a tulajdonosaik is,akiket csak reggel ismertem meg,de visszatérve a hotelra úgy nézett ki,mint a mesékben a nagy várak,amik cukorból vannak.Teli harsány színekkel,absztrakt mintákkal és sok édességgel,mintha csak a gyerekeknek lenne megcélozva,de emeletenként változnak a stílusok.Az első és második emelet,ilyen mesebeli hangulatú,míg a harmadik,negyedik szint a kényelemről gondoskodik mégis modern a berendezése,az ötödik emelet meg csakis a szerelmeseknek van tervezve,de ezt inkább nem részletezem,hogy mik vannak itt.Egyébként a régi pincéből és aluljáróból egy diszkót és egy benti fürdőhelyiséget csináltak.Nagyon praktikusak voltak a Pataky szülők.
Rátérve a családra egy igazán egyedi emberekből állt.Bár kinézetre átlagosak voltak,de ha egy kicsit jobban megismeri az ember őket,akkor tudják,hogy nem is annyira egyszerű emberek.
Elsőnek Katával Dóra keresztanyjával ismerkedtem meg,aki hajnalok hajnalán felkeltett minket,mert megyünk várost nézni.Ő egy igazán pörgős,hiperaktív nőszemély,aki imád beszélni és énekelgetni.Az ő ötlete volt az első és második rész dizájnja,mert saját magáról akarta tükrözni a helyet.Hát sikerült is neki.Vidám hangulatú,színes és egyéni,na meg sok a cukor benne.Amikor fiatal volt még Kata és még Magyarországon élt,akkor az anyukája cukrászdájában dolgozott,ahol nemcsak sütiket,hanem tömérdek sok cukrot lehetett kapni,így nagyon hamar megszerette az édességet.
Kata férje Ádám volt,aki semmiben sem hasonlított a feleségére.Nagyon egyszerű becsületes és szótlan ember volt.Értelmes és okos,de nem tűrte a zajongást és az ostoba embereket.Keveset beszélt,de akkor nagyon hatásos volt és célratörő.Ő egy ügyvéd még most is,de szabadidejében a hotellal foglalkozik,ami nagyon jó pénzt hoz a nekik. és van még egy olyan dolog,amit amikor először megláttam teljesen elállt a szavam.Még az idejövetelünk estéjén fogadott Ádám minket és rendes házigazdáshoz híven mindent elmutogatott.Mivel késő volt már minden be volt zárva,de én éhes voltam és azt mondta,hogy ha valami gondunk van keressük a buli helyszínen,én szépen le is mentem hozzá,amikor lángcsóvákat láttam és jól meg is ijedtem,hogy tű ütött ki,de aztán megláttam a férfit,aki a tűzzel játszik.Először elhinni nem akartam,hogy ő Ádám,de aztán az előadása végén elárulta,hogy fiatal korában egy cirkuszban dolgozott és,amikor elhagyta a társulatot nem tudott véglegesen elszakadni a tűzzsonglőrködéssel és minden este gyakorol.Utána elmentünk és ettünk egyet.
A pár első gyereke Áron volt,aki bár együgyűnek és unalmasnak tűnik,de esténként nőnek öltözik és mindenféle helyekre jár,egyébként ő meleg,de nem látszik rajta és jelen pillanatban az utolsó évét járja az egyetemen,utána orvos lesz.
A második gyerek Atilla egészen egyszerűen maga a kabaré,mindenkit oltogat és folyamatosan viccelődik mindenen.Veronnal versenyeztek,hogy ki tud jobb oltásokat és végül a fiú nyert,ő egyébként még középsulis.
A harmadik gyerek,aki mindössze öt perccel fiatalabb Atillánál,az nem más,mint Angyalka.Angyalka leginkább az anyukájára hasonlít kivéve,ha énekel mert akkor szerintem sokszor leköröz bármilyen profi rockert.
De,hogy rá is térjek a mai napra,az történt,hogy reggel hatkor keltett minket Kata,aztán reggeliztünk.
-Na és hogy telt az utatok?-kérdezte Kata,akinek még nem volt ideje rendesen beszélni velünk.
-Eseménydúsan!-feleltem.Éppen le akartam tenni a leveses tálat az asztalra,de az asztal dizájnja hullámos volt és lecsúszott a gödörbe,a tartalma pedig a mellettem ülő Áronra löttyent.Az arcán lévő maradék smink elkenődött,de ő csak kacagott az ügyetlenségemen és tovább evett,mintha semmi sem történt volna.
-Legalább nem unatkoztatok!-mosolygott derűsen Kata és feltörölte a kiömlött levest.
-Hát az biztos!-nevettem fel kényszeresen és gondolni sem akartam a tegnapi napra,túl fárasztó volt.
-Kata!Ne legyél ilyen pofátlan!-horkant fel Ádám és megrovóan nézegette a menyét.
-Ugyan,ebben semmi olyan nem volt!-felelt rá Seb és a másik férfi azonnal elhallgatott.Attól,hogy nagyon hasonló személyiségek voltak,mégsem tudtak kijönni egymással,mert elég hűvösen viselkedtek a másik társaságában.Talán azt hitték,hogy ha a másik a közelükbe van,akkor elveszik a tekintélye.
-Azt gondolom,hogy igenis az volt!-dörrent fel Ádám.
-Lányok!Ma elmegyünk várost nézni!-lépett közbe a veszekedésbe Kata és örömteljesen tapsikolt.
-Mi is jöhetünk?-kérdezte Angyalka.
-Igen,fiúk ti jöttök?-kérdezte fiait a nő,Attila nemmel felelt,de Áron végül belement mert a mai napra nem volt semmi dolga.-Reggeli után azonnal indulunk!-a kaja többi részében nem sokat beszélgettünk,mert a két férfi beszélgetése elrontotta a hangulatot és sokan fáradtak voltunk.Veronnal és Dórával is próbáltam telepatikusan beszélgetni és úgy vettem ki a nézésükből,hogy ők is kellemetlennek tartják a helyzetet.
Pár perc múlva végeztünk és mindenki felment,hogy átöltözzön és felkészüljön az útra.Én egy kényelmes ruhát vettem fel és összekötöttem egy copfba a hajam,sminket pedig nem raktam fel magamra,aztán lementem hallba a többiekhez.Már mindenki ott volt,így elindultunk.Gyalog mentünk,mert Kata szerint a busz az drága.
A fél nap avval telt el,hogy múzeumokat néztünk,ami nagyon érdekes volt,de ugyanakkor fárasztó is mert Kata nem úgy csinálta meg az útitervet,hogy minden olyan dolgot megnézünk ami közel van egymáshoz,hanem bizonyos csoportokra osztotta őket.
Nehezen,de délben végeztünk és elmentünk enni az egyik közeli kis eldugott étterembe,ahol krumplis lepényt ettem,érdekes íze volt,de nem lett a kedvencem.
Amikor már mentünk volna tovább Sebastian robogott be az étterembe és gyorsan rendelt magának egy teát.
-Te meg,hogy kerültél ide?-jött az érthető kérdés Kheira szájából,aki nem igazán kedvelte a fiút.
-Lekövettem a telefonotokat!-mondta halál nyugodtan,mire a szőke lány teljesen ledöbbent és hüledezve bámulta a görög fiút.
-Ohhh......hogy te már csak ilyen könnyen nyomod!-morfondírozott és még mindig hitetlenkedve hátradőlt a székén.
-Igen,na de nem ezért jöttem!-csapta össze vaskos tenyerét Seb-Csak tájékoztatni akarlak titeket,hogy holnap ellátogatunk a fesztivál helyszínére,hogy felmérjük a terepet,aztán lassan ki kéne választani a dalokat is.
-Igen!Ezen már én is sokat gondolkoztam és azon is,hogy milyen ruhákat vegyünk fel.....-Veron most is hű volt önmagához és ismét a ruhákra tért rá.
-Nekem az teljesen mindegy,mert lényegtelen!Oldjátok meg ti,viszont a dalokat válasszátok ti ki!-parancsolgatott és odacsapott az asztalra pár papírt,amin számok voltak-Ezek közül választhattok nagyjából úgy tizenhármat,de majd még megkérdezem.-körbeadtuk egymásnak a lapot és hát elég különböző dalok szerepeltek rajta,de mindenképpen fesztiváldalok voltak ezek,nehezek és könnyűek egyaránt,csak melyikeket adjuk elő,mert az biztos,hogy nehezen fogunk megegyezni a dalokban.Főleg,hogy teljesen más az ízlésvilágunk.Dóra például a rockot és a népzenét szereti,Demi a pörgős számokat,Veron az elektronikus buli számokat,Kheira az alternatív és komolyzenét kedveli és én meghallgatok mindenféle számot.
Tehát nem lesz könnyű egy harc a kiválasztás.
Miután megnéztük a lapot otthagytuk Sebastiant egyedül és mentünk tovább a városnéző körútra,ahol szinte minden nevezetességet megnéztünk és a végéra hagytuk a London Eye nevű óriáskereket.
A sor óriási volt pedig már egész későre járt és mi csak vártunk és vártunk,hogy közelebb kerüljünk az utolsó látnivalóhoz.Már az előttünk lévők ültek be mikor elénk tolakodott valaki és kárpótlásból aláírást osztott.Mi meg csak néztünk,hogy mit akar ez a hülye.
-Tudjátok ki volt ez?-hujjogott.
-Ki?-kérdeztük mindnyájan.
-Martin Garrix!-és erre mindenki lekövült,majd egy perc múlva mindannyian visítoztunk.
-Ezt el sem hiszem!Láttuk!Van aláírásunk!WÍÍÍÍÍÍ!Vajon ott lesz a fesztiválon?-magamon kívül voltam az örömtől,mert bár külsőről nem tudtam volna felismerni,de a zenéjét nagyon imádtam és ki nem örülne,ha egy ilyen Dj-vel találkozna élőben.
-Lehet....-elmélkedett Kheira és Dóra meg Demi,csak egyetértően bólogattak,ők már kevésbé voltak feldobva,mert szeretni szerették de nem annyira,mint mi.
-Úhh,szupi!-tapsikolt Veron,aztán meg szóltak,hogy bemehetünk a kapszulába vagy mibe.
Hüledezve léptünk be a helyiségbe és néztük,ahogy lassan emelkedünk fel és fel.Itt már kevésbé voltunk olyan lelkesek....Veron és Dóra már rosszul voltak és engem is a hányinger kerülgetett,de tartottam magam.
-Nyugi lányok,ha meglátjátok a csodás tájat és a lemenő nap utolsó sugarait akkor majd jobb lesz!-bíztatott minket Kata.Elmerengve nézte a távolt,arcán buta mosoly ült.-Tudjátok itt kérte meg a kezem a férjem,én pedig itt jelentettem be az első terhességemet.Ez olyan sok emléket felhoz.Azért menekültek el és nem jöttek el velünk a gyerekek,pedig az elején el akartak jönni.-szipogott az anyuka felindultságában és Dóra jól megszorongatta vigasztalás képpen.
Mire lenyugodtak a kedélyek elég magasra értünk,hogy lássuk a csodás Londont.Tényleg igaza volt Katának.Gyönyörű volt a kilátás!A nap már nagyon lent volt az égen,de még aranysárgán bevilágította a várost,a Temze vize meg-meg csillant az aranysugarak fürdőjében és az emberek sütkérezve,nyugisan sétálgattak a parton és az egész városban,de sokan még csak most mentek haza,amitől sürgő-forgó lett a belváros.Igazi kiélezett ellentétek vonultak végig a városon,mintha minden egyes része el lenne különítve és az adott helyen csak egy valamit lehetne csinálni.
Nagy sajnálatomra hamar leértünk,de sikerült pár jó fotót készíteni a kilátásról.Amikor leértünk,úgy döntöttünk,hogy eszünk egyet és ismét beültünk de most nem jött Seb és nem történt semmi.Mivel már sötét volt és Kheira győzködte Katát,hogy menjünk piros emeletes busszal,ezért végül azzal mentünk haza.Mondjuk nem értettem Kheira nagy lelkesedését,mert ő itt él az Egyesült Királyságban.
Amikor hazaértünk lementünk a családi nappaliba és az összes Pataky-val együtt beszélgettünk,bolondoztunk egyet.Persze ez Dórának nem tetszett,mert zavarba hozták és lejáratták elmondása szerint,pedig semmi olyan nem volt.Áron a beöltözős ruháiban bemutatózott és itt volt a barátja,akit Danielnek hívnak és még beszélgettünk,sztorizgattunk,de egyéb nem történt.
Csak később este tudtunk öten beszélgetni és miután a dalokat is kiválasztottuk Dóra borúsan megszólalt.
-Néha olyan szívás ez a család,egy normális embert sem ismerek benne,de még magamat sem mondanám normálisnak!-morgott és bevonult a saját szobájába.
Miután lefürödtem felhívtam apát.
-Szia,kincsem!-köszönt boldogan.
-Szia,hogy vagy?-kérdeztem.
-Már vártam a hívásodat és anyád is,de ő már munkában van....-sóhajtott csalódottan.-De most te mesélj!-így hát elmeséltem neki a városlátogatást és a Pataky családot is és,hogy Dóra mennyire rosszul áll hozzá a családjához.
-Tudod,ha nem is most,de rá fog jönni,hogy a család mennyire is fontos és mennyi plusz energiát ad az embernek,csak hinni kell az összetartóerejében és minden jó lesz!Lis,ezt te is jól tartsd észben és bármi lesz fordulj,hozzánk!-mondta meghatottan,mert tudtam hogy most mennyire szenvedélyesen gondol a múltra a jelenre és a jövőre.-De persze a család nem feltétlenül a vér szerinti családod lehet.....-és belekezdett hosszú,véget nem érő meséjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése